AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez (Ötödik közlemény)

30 Octobris 709.". Az oltalomlevél alján, bal oldalt, ugyancsak tintával beírva, a következő szöveg áll: "Per Höm[ifcí}.] KcTfferl. ÍT(av[efi] (£am[m]erer General $elbt ITíarcbailieutfynaub, (Dberfter über ein Regiment 311 ^ufj, unb ber geiib (5^Iaicben ber Donau unb benen Betgftätteu bif an bie VOaaa, <£ommanbierenber General" Jobb oldalt Sickingen cimeres viaszpecsétjét és aláírását találjuk ("L. Br. Sickingen mp."). Oltalomlevél-példányunk kibocsátója — amint a szakirodalomból pontosabban megállapítható — Johann Damian Philipp, Baron von Sickingen volt, aki 1708

Joan lett altábornagy, és mint tábornagy halt meg 1730-ban. Egyébként kora egyik legkiválóbb császári tábornoka volt (ld. Markó Árpád: A romhányi csata. Hadtörténelmi Közlemények. 1930. 30. Az űrlap nyomtatási helyét a betűtípusok és a papiros vízjegye alapján határoztuk meg. Mind a négy fraktur-típust és mind a három antikvát használta és együttesen is alkalmazta a nagyszombati egyetemi nyomda (ld. RMK II. 2183., 2218., 2092.). A nagy D-iniciále ugyanannak a sorozatnak a tagja, mint amelyből az RMK II. 2183 Aj

a lapján található N-iniciále való. Nyomtatványunk betűtípusai közül néhányat a korabeli bécsi nyomtatványokban is megtaláltunk, úgyhogy további bizonyítékra volt szükségünk. Ezért megvizsgáltuk az oltalomlevél vízjegyét. A nyomtatvány jobb oldali felének a közepén monogramszerűen egymás mellé helyezett Z és L betűket ábrázoló vízjegyet találtunk, amely nézetünk szerint znióváraljai papírra utal. A Turóc-megyei Znióváralján ebben az időben két papírmalom működött. Bogdán István „A magyarországi papíripar története" (Bp. 1963.) c. művében említi, hogy a nála 2. számúnak jelzett malom bérlője 1709-ben Láng Zakariás papírkészítő mester volt, aki egyébként 1700-tól 1730-ig volt a malom alkalmazottja (225. lap). A ZL monogramban az ő nevének a kezdőbetűit véljük felismerni. A két malom különben 1656-tól 1709-ig a nagyszombati jezsuiták tulajdonában volt, ettől kezdve pedig az egyetemi nyomdáé lett. Tekintve, hogy mind a betűtípusok, mind a vízjegy Nagyszombatra utalnak, megállapíthatjuk, hogy nyomtatványunk a nagyszombati egyetemi nyomdában készült. A nyomtatás idejét illetőleg csak annyit mondhatunk, hogy az 1709. október 30. előtti időre teendő: talán ugyanabban az évben, de az is lehet, hogy valamivel korábban nyomtatták ki az űrlapot. Példányunk Todoreszku Gyula hagyatékából származik és annak katalógusában meg is van említve (Akantisz Viktor: Dr. Todoreszku Gyula és neje, Horváth Aranka Régi Magyar Könyvtára. Bp. 1922. 54. 1.). * 4 sor magasságit iniciálé. (Jelzete: RMK II. 2396/a.) 95. [Nagyszombat] [1709 ?]. D* (Zmnacfy tu Dero Hörn. Kay. aucr) 3U fjungam uub | Böfyaimb Kőuiglcben [!] VTíay. unfers 21tlergnabigften £?erru abfonberlicbe PROTE- | CTION unb SALVAQVARDIA [folytatólagosan tintával kitöltve:] „beebe bei grauen i?attmanftorfe= tin aigens 3urgebörige Dörfer Balazka u[n]b Dio [?]mit ibren (Ontoobnern u[n]b all angebfatgeu mobil* u[n]b irn[m]obüten Kraftt bifes an- u[n]b aufgenofymben roorben seinbt: [Az okmány kelte, ugyancsak tintával beírva:] ,,^elblaager ... Samosíálu ben \o-tt Octob[ris] 709." [Az egyleveles nyomtatvány alján, bal oldalt, a következő, szintén kézírásos szöveg olvasható:] „HfömtfcbJ K[aíferl.] triaytefi] Cam[m]erer (B[ene]ral Deíbjeugmaifter <2)be[rfter] üb[er] ein Heg[ime]nt 3U ^us u[n]b in ©ber Ungarn bieffeits ber ÍLbei§ rr>ie aucf| in 5[ieben]bürg[cn] (£omrnanbirenb[er] General:" [jobb oldalt az aiáíiás:] „(Seorg ^ribrict» ...txm Kricbbaum." [Középen címeres ostyapecsét, a következő körirattal:] GEORG ERID. HERR V. KRICHBAVM EREYH. AVF KIRCHBERG. Az egy oldalra nyomtatott oltalomlevél-űrlap 15 sor nyomtatott szöveget tartalmaz, tükörmérete 17,4x28,2 cm. Példányunk nagysága 31,5x39,8 cm. Példányunk kiállítója, Georg Friedrich Freiherr von Kriechbaum 1708-tól kezdve volt 343