AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez (Ötödik közlemény)

A gyászverseket tartalmazó három töredék alapján megállapítható, hogy az egyik töredékben aposztrofált Thomas nem más, mint Frölich Tamás, a besztercebányai aggmenház igazgatója és papja. A 29 sorra terjedő legnagyobb töredéken olvasható versrészletnek valószínűleg folytatását képezi a nyomtatvány bal alsó sarkából megmaradt második töredéken levő 5 sornyi és talán a harmadik töredék felső részén levő 11 sornyi versszöveg is, amely alatt ez áll: „M. Paulus Haluepappius fcripfit." Halvepappius Pál magister 1579-től a besztercebányai iskola igen kiváló igazgatója volt (ld. Rosenauer Károly: A beszterczebányai á. h. ev. gymnasium története. Besztercebánya 1876. 34. 1.) A másik fennmaradt vers szerzője „Georgius Rawas". A harmadik versnek csak a címszövege van meg töredékünkön: „ALIVD".. Egyébként a második vers fölött is csak az „ALIVD" címet láthatjuk. Az első versből kitűnik, hogy Frölich Wittenbergben tanult, ahol Melanchthont hallgatta, majd Besztercebányára ment papnak. Utal továbbá a vers Frölich lelkészi pályájának különböző viszontagságaira is, majd a befejező részből megtudjuk, hogy még nem volt ötven éves, amikor Besztercebányán meghalt. Minthogy Frölich halála idejét pontosan ismerjük (1580. május 4.), a versnek ez utóbbi megállapítása némi támpontot nyújt eddig ismeretlen születési évének meghatározásához. Ezek a verstöredékek egyébként is színesebbé teszik Frölich életrajzának egyébként már eddig is ismert adatait (vö. Ráth György: Két kassai plébános a XVI. században. Bp., 1895.). A nyomda megállapítása céljából töredékeinket először a besztercebányai nyomda kiadványaival vetettük egybe. Ennek a nyomdának — amelynek Scholtz Kristóf volt a vezetője — mindössze két terméke ismeretes, amelyek 1578-ban láttak napvilágot (vö. Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. Bp., 1931.. 195. 1.). A betűtípusok összevetése negatív eredményt hozott, ami arra utal, hogy a nyomda valóban hamarosan megszűnt, mert ha tovább élt volna, akkor ez a nyomtatvány, amely a városka igen jelentős vezéralakjának a halálára írt emlékverseket tartalmazta, bizonyára ott, helyben készült volna. Nyomtatványunkat tehát, mivel Scholtz műhelye már nem működött,, egy másik evangélikus központ nyomdájába, Gutgesell Dávid bártfai műhelyébe vitték kinyomtatás végett. Amint ugyanis megállapítottuk, a keretdíszítést képező kétféle körzet az RMK

II. 150. és 155. számú bártfai nyomtatványokban megtalálható díszítményekkel azonos, a szövegbetűket az RMK II. 143-ban és 171-ben levő típusokkal, a kiemelő nagybetűket pedig az RMK II. 143-ban levő verzálisokkal egyeztettük. (Jelzete: RMK II. 155/a.) 88. Kolozsvár 1599. Fischer, Simon. DIALECTICES | PRAECEPTA | BREVITER AC ME- | THODICE IN SCHOLA | Claudiopolitana ítudiofis pro- | pofita, tribufq; libris di- | ftincta. | PER 1 SIMONEM FISCHERVM | COLBERGENSEM POME- | RANVM. | TYPIS CASPARIS HELTI. | Anno Domini 1599. 8°, [61///, kb. 72] lev. Ez a kiadvány már szerepel ugyan Szabó Károly bibliográfiájában (RMK II. 294.), de csupán Kénosi Tőzsér János 1754-ben készült leírása alapján, mert Szabó idejében már nem volt belőle ismert példány. Hét évvel a bibliográfia megjelenése után, 1892-ben Varjú Elemér megtalálta a mű címlapját és néhány levelét egy könyvtáblában, egyéb töredékekkel együtt. Minthogy több levél élőcíme dialektikai munkára utalt, azt hitte Varjú, hogy a címlapon kívül még tíz szöveglevelet is megtalált Fischer könyvéből. Felfedezéséről ezért ilyen értelemben adott hírt a Magyar Könyvszemlében (1892—1893. évf., 230. 1.). Amint a Varjú által készített kéziratos borítólapon olvasható, a töredékeket Szathmárnémethi Mihály „Dominica catechetica" c, Kolozsvárott, 1677-ben megjelent munkája egy példányának a kötéstáblájából áztatták ki. Úgy látszik, a felfedező nem ért rá közelebbről foglalkozni a töredékekkel, hanem tüzetesebb vizsgálat nélkül átadta azokat a múzeumi könyvtárnak, ahol aztán az egész, egyszerre kiáztatott töredékcsomó, amely több nyomtatványnak a leveleit tartalmazta, közös tékába került. Később, egy rendezés során ezeket a töredékeket különválasztották Fischer műve címlapjától, azzal a megokolással, hogy azok mind más munkákból valók. így 335