AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Ferenczyné Wendelin Lidia: Az Országos Széchényi Könyvtár ún. világháborús- és proletárdiktatúra-gy?jteménye

Az Országos Széchényi Könyvtár ún. világháborús és proletárdiktatúra-gyűjteménye FERENCZYNÉ WENDELIN LÍDIA Napjainkban már, ha az Országos Széchényi Könyvtár egységes egészet alkotó állományának történetét és rétegeződését vizsgáljuk, jóformán csak a könyvtári irattár és a régi növendéknaplók lapjai között lelhetünk rá két egykori különgyűjtemény nyomaira. Az idetartozó dokumentumok ma már az állomány egészébe beolvasztva sorakoznak a raktári polcokon és csupán a bennük található bélyegzők és régi jelzetek őrzik hajdani hovatartozásuk emlékét. De e két gyűjtemény létrejötte, fejlődése és végül megszűnése a XX. századi könyvtári állománytörténetnek mégis érdekes, figyelemreméltó fejezetét jelenti. A világháborús gyűjtemény megszervezésének gondolata szinte az 1. világháború kitörésével egy időben vetődött fel. Már az 1914. évi munkáról szóló beszámoló jelentésben ezt olvashatjuk: „A könyvtár ... a háború kitörése napjától kezdve célul tűzte ki e mozgalmas idők lehető teljes irodalmának, a háborúra vonatkozó hivatalos és magántermészetű hirdetmények és apróbb nyomtatványok mindenféle nemének lehetőleg teljes összegyűjtését, mert ezek megbecsülhetetlen forrásai lesznek a mostani nagy idők történetének."

1 A célkitűzés tehát: a jövő történetírása számára összegyűjteni és megőrizni a háború politikai, diplomáciai és hadieseményeire, valamint a hátországok életére vonatkozó dokumentumokat — megjelenési helyre és megjelenési formára való tekintet nélkül. A feladat túlnő a nemzeti könyvtár hagyományos gyűjtőköri megkötöttségem, nem szorítkozhat egyetlen ország irodalmi termésének feltárására és nem korlátozódhat kizárólag a szokásos könyvtári dokumentumok, elsősorban a könyvek állománybavételére. Mivel a háborús anyagot hungarica-jellegűvé az a tény tette, hogy Magyarország is részt vett a világháborúban — ennek gyűjtése a könyvtár eddigi gyűjtőkörének szinte korlátlan kiterjesztését jelentette. A Széchényi Könyvtár az idő tájt nem állott egyedül ezzel a törekvésével: nyugati, elsősorban a német nyelvterület könyvtárainak példáját igyekezett követni. Tapasztalatgyűjtés céljából Fejérpataky László igazgató Holub József segédőrrel, a kialakítandó új gyűjtemény gondozójával Ausztriában és Németországban tanulmányutat is tett

2

, melynek során a bécsi udvari könyvtár, a müncheni, drezdai és berlini királyi, a boroszlói egyetemi és városi könyvtár, a lipcsei Deutsche Bücherei és a Museum für Buchgewerbe und Graphik háborús gyűjteményét keresték fel. Bár a Széchényi Könyvtár világháborús gyűjtése 1915-ben, a tanulmányutak idején, már csírájában létezett, a tapasztalatszerzés 263