AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

— mondják a könyvkereskedők. Tudományos munkákat ezért alig lehet megjelentetni, ami a kultúra elcsenevészesedéséhez vezet. Ezért a kivitelre kerülő könyvek árát magasabbra kellene szabni. A mai magyar bolti ár semmiféle adminisztrációs költséget nem bír el, sem leiben, sem szokolban, sem dinárban. Ezért nem folytathatnak a könyvkiadók külföldön propagandát a magyar könyv érdekében. Az export-viszonylatban magasabbra szabandó ár lehetővé tenné a kivitel fokozását. Az is hiba, hogy sok a propagandisztikus nyomtatvány, amelyeket a szomszéd államok nem engednek be a maguk területére. „. . . meg kellene akadályoznunk minden olyan könyvnek kivitelét, amely kimondott irredentát hirdet. Egy ilyen beszivárgó könyv tízezer más magyar munka bevitelét teszi lehetetlenné."

161 Minden arra mutat, hogy az OSZK — több-kevesebb, politikai szempontból talán inkább kevesebb sikerrel az országos könyvkiadási politika, sőt az általános kultúrpolitika ütőerén tartotta a kezét, mindenesetre rendkívül kényes kérdések függtek a könyvkiviteli kérések intézésétől, amelyek a nemzeti könyvtár tudós dolgozóinak hozzáértése nélkül más megfelelő fórum elé nem kerülhettek volna. De — az általános, jól vagy rosszul értelmezett kultúrpolitikai érdekeken kívül — milyen szorosan vett könyvtári szempontok késztették a Könyvtár vezetőit, hogy határozottan ragaszkodjanak ehhez a rendkívüli hatáskörhöz, amelyet megkérdezésük nélkül róttak ki rájuk? Felvetődhetnék az a válasz, hogy a tisztviselők érdekelve voltak az ügyben: a szemlék díjai az inflációs viszonyok, az alacsony szinten mozgó fizetések mellett valamivel enyhítették a megélhetési gondokat. De a teher nagyobb volt, mint a javadalmazás. 1920 áprilisától az év végéig 585 kiviteli ügyet intézett a Könyvtár. A könyvek csomagolását és pecsételését minden j)énteken és szombaton 9—l-ig végezték, de kérvények átvétele és felvilágosításadás céljából mindig volt ügyelet. A munka a könyvkiviteli ügyek vezetőjén — ez eleinte Fitos Vilmos, a Hírlaptár vezetője volt — állandóan 2—3 tisztviselő közreműködését vette igénybe. A szakértői díjak alacsonysága ellen először a vidéken felkért pedagógusok tiltakoztak. így Villányi Andor, a miskolci királyi katolikus gimnázium igazgatója panaszkodik, hogy „ezek a külföldi összeköttetéssel bíró emberek magas külföldi valutával élnek és szinte mosolyognak, amikor 2—3 órai munkánkat alig néhány fillérrel fizetik meg."

162 1923 januárjában a Könyvtár felterjesztést intézett a Minisztériumhoz, hogy a könyvellenőrzések díját napi 100—1000 K-ról legalább az ötszörösére emeljék fel.

163 Sem a Könyvtárt, sem a dolgozókat tehát nem anyagi érdek hajtotta. Két szempontból jött azonban kapóra a Könyvtár szempontjából a kivitel ellenőrzésére nyújtott lehetőség: 1. olyan könyvtárak kiszállításának megakadályozására amelyeket az OSZK maga is szívesen megvásárolt volna, 2. a lagymatag kötelespéldány szolgáltatás ellenőrzésére. Az ellenőrzés megszüntetését sürgető megkeresésekre adott egyik válaszában az OSZK a következő könyvtárakat sorolja fel, amelyeket kedvezőbb külföldi ajánlatra ki akartak szállítani, illetve részben ki is szállítottak: Simonyi Zsigmond nyelvészeti könyvtárát (az OSZK az engedélyt megtagadta), Schalk Ágoston matematikai szakkönyvtárát, Szüády Áron halasi lelkész páratlan keleti és hungaricum gyűjteményét. Még állami kutatóintézettől is megtagadta a kiviteli engedélyt az OSZK, ha a szóban forgó könyvgyűjteményre ő maga, vagy vala171