AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

A Könyvtár hatósági funkciót. Hitelesítés. Könyvkivitel Lukinich igazgató 1923. április 23-án tett előterjesztést a főigazgatónak a hitelesítések és a másolatok kiadásának szabályozásáról. A szabályzat-tervezet tulajdonképpen a Könyvtár több évtizedes gyakorlatát foglalta írásba, csak annyi módosítással, hogy a hitelesítésért díjazást ró a másoltatóra, a Könyvtár alapjának javára. A MNM régi szabályzata a másoltatásra nézve nem tartalmazott intézkedést, és csak a családi levéltárak kezelésére kiadott 1914. évi 78077. sz. V. K. M. rendelet 9. pontja mondta ki azt, hogy a (könyvtári) levéltár egyes darabjairól hiteles másolatok készíthetők. Indokolttá teszi a szabályzat kiadását — írja Lukinich — az, hogy a közjegyzői törvény rendelkezése szerint a közjegyzők diplomatikai ismereteket szerezni nem tartoznak, a latin nyelvű oklevelek hitelesítését is megtagadhatják, tehát olyan hely nem lett volna, ahol a Könyvtárban őrzött darabokat hitelesíttethették volna. Indokolja az ügy rendezését végül, hogy ,,a gyakran ismétlődő hitelesítések útján Könyvtárunk némi jövedelemre tehet szert."

156 A szabályzat jogi alapja egyébként az 1922. XIX. t. c. 11. §-ának I. pontja: „Az Országos Levéltár, a Nemzeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár által az őrizetükben levő iratokról kiállított másolatok hiteles másolatok természetével bírnak." Maga a szabályzat annyiban tükrözi az idők változását, hogy nem csak oklevél- másolatokra, hanem mindennemű könyvtári dokumentum másolására tesz intézkedést, nagyjából a mai gyakorlatnak megfelelően. A másolási díjak viszonylag elég magasak — valószíníüeg ezért mondja ki a szabályzat, hogy a könyvtár tisztviselői hivatalos időben másolást nem végezhetnek. 1711 előtti szöveg másolása oldalanként 1,20, 1711 utáni szövegé 0,60, összeolvasás oldalanként 0,30, hitelesítési díj oldalszámtól függetlenül 0,60 arany korona. Ezenfelül a szabályszerű bélyegilleték is lerovandó. A szabályzatot a miniszter 1924. június 27-én hagyta jóvá 3203/1924. ein. sz. alatt. Jóval több gondot okozott és messzebb menő következményekkel járt a Könyvtárnak az a joga és kötelezettsége, hogy a külföldre irányított könyvküldeményeket a muzeális érdekek szempontjából ellenőrizze. „A műtárgyak kivitelének megtiltásáról" szóló miniszterelnöki rendeletet alig valamivel a Tanácsköztársaság bukása után az államcsínnyel, megszálló hadsereg támogatásával hatalomra jutott Friedrich István írta alá.

157 A rendeletben felsorolt tárgyakra — köztük régi kéziratokra, nyomtatványokra, oklevelekre — nézve a hivatali tilalom alól a vallás és közoktatásügyi miniszter adhat felmentést, külön szabályozandó eljárással. A gyakorlatban az engedélyt a pénzügyminisztériumtól kellett kérni, könyvek esetében azonban még az OSZK igazolása kellett arról, hogy a kiszállított vagy kiszállítandó anyag értékénél vagy egyéb oknál fogva nem sért-e kulturális érdekeket. A vizsgálatot Budapesten a Könyvtárban való bemutatás, illetve nagyobb szállítmányok esetében kiszállás folyamán ejtették meg — vidéken a könyvtár a vizsgálat lefolytatására és a szállítmány lepecsételésére valamely kulturális intézményt — könyvtárat, múzeumot, annak nemlétében iskolát — kért fel. Szegeden több ízben Móra Ferenc járt el személyesen a vizsgálatok ügyében, mint múzeumigazgató.

158 169