AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

Közben mégis folyt már az előkészület a véglegesnek és a körülményekhez képest elfogadhatónak gondolt megoldás felé is. Hogy a szervezést részleteiben is Hóman irányítja, s hogy a megfelelő elgondolások kialakításához egyszerre többeket szólított fel vagy egymás után a Könyvtár több — és elsősorban fiatal — munkatársát próbálta ki, azt bizonyítani látszik Nyireő István személyes visszaemlékezése, de ugyanakkor Sikábonyi Antalnak egy saját jelentése — a Gyűjteményegyetem sokszorosított űrlapján — 1923-ban végzett tudományos munkájáról: „Könyvtárunk átszervezéséről tervezetet készítettem (főigazgató megbízásából).

104 A végül is megvalósításra kerülő, Nyireő-féle tervet 1928-ban küldi meg Lukinich Hómannak.

105 A munkálatok menetét Klebelsberg személyesen is figyelemmel kísérte, maga vette szemügyre a rendelkezésre álló és a terjeszkedés szempontjából tekintetbe jövő helyiségeket. Könyvtárunk történetében példa nélkül álló, hogy a magyar közoktatásügy legfőbb képviselője ily közvetlen megértő és meleg érdeklődést tanúsítson ez intézmény iránt — írja az 1926-ról szóló jelentés — elismeréssel, de jól kiszámított bókkal is a felsőbb hatóság iránt, amelytől a következő évre még többet várt a Könyvtár az eddigieknél: többek közt az eddig még soha nem alkalmazott vasállványos termek felépítését. A Schlick—Vajda rendszerű vasterem felépítésére a Schlick Nicholson gép-, waggon- és hajógyár R. T. 1925. október 13-i kelettel tette meg első ajánlatát; a polcok festését kétféle kivitelezésben ajánlja, melyek közül a sötétzöld zománccal való mázolás kemencében bevonva kb. 18 000 000 koronával drágább, mint egyszerű olajfestéses kétszeri mázolás esetén; még egy harmadik megoldás is lehetséges : ez esetben a polcok vasfenéklemez helyett fenyőfafenékkel lennének ellátva: ez a megoldás a legolcsóbb, majdnem 100 millió korona lenne a különbözet.

106 A két kivitelezésre került vasterem, meg az ugyancsak elég költséges olvasótermi berendezés — utóbbiért a Michl-cég 205 000 000-t kért —

107 költsége együtt megközelítette vagy meghaladta az 1 milliárd koronát; a már akkor érvénybelépett új pénzegységre átszámítva ez a kevésbé tekintélyesen hangzó 800 000 pengőnek felelt meg. A munkálatok valóságos megindulására csak az összmúzeumi elhelyezési kérdés megoldása után kerülhetett sor. Ez így ment végbe: A Magyar Nemzeti Múzeum helyiségei az épületszárnyon és a főépület titolsó lakóinak kitelepítésével megürült nyolc szobán kívül három új épülettel gyarapodtak. Ezek a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a Néprajzi Tárnak még 1924. év végén átadott s most a tatarozás és nagyszámú lakók kitelepítése után birtokba vett Hungária körút 347. sz. alatti kétemeletes volt iskolaépület, az Állattár részére az Erzsébet Népakadémiától bérbe vett Szentkirályi utca 7. sz. alatti kétemeletes iskolaépület, s a vallás és közoktatásügyi miniszter által ugyancsak az Állattár számára megvásárolt háromemeletes Baross utca 13. sz. alatti bérház. — Az új épületekben, illetőleg helyiségekben nyert elhelyezést a városligeti Iparcsarnokban évtizedeken át pusztulásnak kitett néprajzi gyűjtemény s a főépületből kiköltöző Állattár és a Levéltár. Az előcsarnokot szürkeségével és áttekinthetetlen zsúfoltságával rútító, muzeális szempontból alárendelt jelentőségű gipszgyűjteményt a művészettörténeti oktatással foglalkozó egyetemi és főiskolai tanszékek vették ideiglenesen letétbe. A Nemzeti Múzeum ekként mentesített épületében Lechner Jenő építésztanár hajtotta végre a két előcsarnok, lépcsőházak, díszterem és mellékhelyiségei stílusos 154