AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

gyűjtemények között. Ha ez a megoldás nem volna lehetséges, akkor a Könyvtár égető helyigényei számára az udvarra (melyikre?) kellene építkezni. A Könyvtár közvetlen problémái pedig a következők: 1. A Hírlaptárnak a Festetich-palota istállójában elhelyezett részlegét sürgősen vissza kell telepíteni. Ott „már évek óta csak a herceg [kiegészítve a fogalmazásban: Ő Főméltósága] jóvoltából húzzuk meg magunkat, de elég világosan tudtunkra adták már, hogy ez az állapot soká fenn nem tartható." Az épület könyvtári részének egy részét elfoglaló Krenner-féle lakás a hírlaptár számára nem lenne elég. Nem felel meg a Múzeum által felajánlott főbejárat melletti helyiség sem. 2. Külön kutatóteremre van szükség a levéltár és a kézirattár részére. 3. A felszaporodott családi levéltárak elhelyezése is szükséges: a levéltár földszinti és emeleti helyiségei egyaránt zsúfoltak. 4. Külön hírláp- és folyóiratolvasóterem is kívánatos lenne, ahol a periodikák legújabb számai a közönség rendelkezésére álljanak. 5. Végül külön helyiség kell az olvasók beiratkozásának lebonyolítására és felvilágosítások adására. A bővítés előterében tehát, alig hogy a Könyvtár a háborút követő közvetlen feladatok közt lélegzethez jutott a tervezésben, a levéltár, a kézirattár (Fejérpataky és Melich alatt a két legfontosabb részleg) és a hírlaptár, nemkülönben, és ez meglepő, az olvasószolgálati igények álltak. Utóbbiak ilyen hangsúlyozottan a felszabadulás előtt már csak egyszer, Fitz József főigazgatósága alatt vetődnek fel. A tervek azonban rendszertelenül cikáznak tovább. Klebelsberg miniszter a Gyűjtemény egy etem 1922. november 19-i megnyitó ülésén már másképpen képzeli el a megoldást, és (tudatosan vagy véletlenül) visszatérve a Tanácsköztársaság alatti tervekhez azt mondja, hogy „a természetes folyamat az lett volna, hogy a Nemzeti Múzeumból fokozatosan ki kellett volna válnia a régiség- és éremtárnak, mely az Iparművészeti Múzeum egy részével Művelődéstörténeti Múzeummá alakulna, továbbá a Néprajzi Múzeumnak, meg az ásvány és állattárnak (utóbbiak Természettudományi Múzeumban egyesülnének). „Ez esetben Pollák [így] gyönyörű múzeumkörúti palotája teljesen az Országos Széchényi Könyvtár rendelkezésére maradt volna, mely célra az épület megfelelő belső átalakítással teljesen alkalmas is lenne." Később (1925-ben) ismét a Könyvtár számára készítendő új épület került előtérbe. A Könyvtár előbb a pesti Dunaparton, majd a Lágymányos árterületének feltöltendő s kulturális intézmények elhelyezésére szánt területen kapott volna saját palotát. A nagy tervek nem fedhették el a kicsiny, de égető gondokat. A legégetőbb probléma a hírlaptár, mert annak kihelyezett részlegét a herceg, illetve annak ügyvédei egyre sürgősebben el akarják távolítani a palotából, ahová az a körülmények kényszere alatt jutott. A hírlaptár elhelyezési körülményeit már a Könyvtár 1911. évi jelentése végzetesnek és az anyag rendje teljes csődjével fenyegetőnek mondta. 1912-ben ezért béreltek egy helyiséget a Szentkirályi utcában s a már 1909-ben a múzeum pincéjébe szorult külföldi és magyarországi, de idegennyelvű hírlapokat tették át, majd még jelentős mennyiségű magyar vidéki hírlapot. Innen kellett még a Károlyi kormány idején az anyagot néhány nap alatt az akkori Eszterházy u. 26. (később Puskin u. 26, ma Polláck Mihály tér 10.) alatti hercegi palota istállójába átvinni. Az anyag hovatovább megközelítette mennyiségben a főépületben maradt hírlaptári részleget s olyan értékek tárolódtak benne, mint a Pressburger Zeitung és az Erdélyi Híradó, meg az amerikai magyar lapok.

96 151