AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

lómat adó részleg: a háborús és az ún. „proletárgyűjtemény"

58

, meg a „nem kötelespéldány hungaricumok beszerzése", amin főleg a Magyarországtól 1920-ban elcsatolt, de már 1918—1919-ben az ország közigazgatási összefüggéséből fokozatosan kiszakadó területeken megjelenő nyomtatványokat kellett érteni. Miután az utóbbi részleg főleg az állomány fejlesztésében játszott fontos szerepet, szervezési problémáira is ott fogunk kitérni. Szorosabban, mondhatnánk osztályszínvonalon érinti a könyvtár szervezetét a háborús gyűjtemény sorsa. A háborús gyűjtemény ugyanis eredetileg a levéltári osztály keretében létesült.

59 Ez érthető mert a) hivatalos nyomtatványok, manifesztumok, veszteséglajstromok, b) hadbavonultak levelei és naplói is részét képezték volna a könyvek mellett. A kiindulópont: a háborúban magyarok harcolnak, tehát minden háborús dokumentum lehet tágabban értelmezett hungaricum is — ma is elfogadható. De — s talán a messze a könyvtári határokon túl feszülő levéltári gyűjtemény hatása volt ez az alája rendelt részlegre — eleve túl tágra szabta a gyűjtőkört: „Nemcsak Ausztriában és Németországban folyik számunkra gazdag gyűjtés, hanem Olasz-, Török-, Spanyol, Svédország, Bulgária, Hollandia, Románia és Amerika háborús irodalmának termékei is gazdagon képviselve lesznek a gyűjteményben, s a semleges országokban levő gyűjtők révén hozzájut még az ellenséges országok termékeihez is."

60 így azután érthető, hogy a gyűjteményt fokozatosan feladták, kihatásai érdekesek csak a Könyvtár történetében, anyaga ugyanannyi problémát jelentett, mint valódi fejlesztést az állományban. A világháborús gyűjtemény önálló naplózása 1922-ig folyt.

61 De a gyűjtemény gondozója, Pánity Vukoszáva még később is kiemelte a kötelespéldányok közül, ami a háborús gyűjteménybe látszott tartozni.

62 Talán akkor ébredt a vezetőség az egész gyűjtemény kilátástalan voltára, amikor egyes duplumainak külföldi értékesítése nem sikerült.

63 Maradandó hatása a világháborús gyűjteménynek, hogy 1919-ben vele kapcsolatban kezdték nagy figyelemmel gyűjteni a forradalmi nyomtatványokat — elsősorban a plakátokat és a röpiratokat. Az ún. „proletár-gyűjtemény" az első időkben mintegy a háborús gyűjtemény folytatásának tűnt: ez biztosított számára kivételes érdeklődést és gondoskodást.

64 Es majdnem bizonyos, hogy a jílakátok és általában a kisnyomtatványok jelentőségére a Könyvtárban eleinte túlnyomó megbecsülésnek örvendő könyvek, majd a hírlapok mellett ekkor terelődött figyelem. A proletárdiktatúra művészi plakátjai

65 — az első igazán művészi politikai plakátok Magyarországon — meg a forradalom alatt felszínre került számos nem könyvjellegű dokumentumfajta képezték az Országos Széchényi Könyvtárban a kiindulópontját az egyre nagyobb — és máig is növekvő — jelentőségű anyagcsoport tudatos szervezésének s végül önálló osztállyá való fejlesztésének. A mai Kisnyomtatványtár így az első azok között az új osztályok között amelyeknek eredete a világháború utáni évekre, sőt voltaképpen a Tanácsköztársaság idejére vezethető vissza. Szervezeti formában ez egyelőre még csak abban nyilatkozik, hogy az 1925-i szolgálati beosztás Pánity Vukoszáva könyvtárnokra bízza — a katalogizálási csoporton belül — a „háborús és proletárgyűjtemény kezelését és átszervezését". Az 1925-ről szóló évi jelentés már arról számol be, hogy Pánity rendezte az 1897 óta beérkezett falragaszokat, illetőleg azokból kiemelte a színházi, zenetörténeti vonatkozású és művészi jellegű képes plakátokat. Az 142