AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

Olvasóterem-részlet az 1927. évi átalakítás után kezdték vagy folytatták pályájukat a Könyvtárban. Láttuk, bogy a szelekció politikai szempontja kérlelhetetlen volt — mégsem lehetne azt mondani, hogy tisztán kurzustámogatás vagy protekció döntött az állások fölött. A kortársak emlékezete szerint többnyire professzori ajánlás alapján vették fel a fiatalokat. Még azokat is, akik — kivételesen — nem, vagy inkább nem csak tudományos, hanem könyvtárosi-technikai képességeikkel tűntek ki.

42 Az egyetem a Múzeumban vélte kiképezni utánpótlását; a szoros kapcsolatot a Gyűjteményegyetem felállítása még fokozta, sőt, szervezeti szabályzatában az eredményes tudományos munkát kötelezővé tette, ún. „meddőségi" paragrafusa (noha ezt sohasem alkalmazták) elvileg lehetővé tette a tudományos munkájában megtorpant tisztviselő elhelyezését vagy idő előtti nyugdíjazását. Igaz, a nyugdíjkorhatárt ugyanez a jogszabály a hetvenedik életévig terjesztette ki. S miután a meddőségi szakaszt a gyakorlatban nem alkalmazták, ez a következő évtizedben a státus elöregedését okozta: a fiatalok előtt az érvényesülés útját vágta el. A tudományos munkát minden módon támogatták, különösen, ha az könyvtári anyaggal állt kapcsolatban, mint Jakubovich tanulmányai Anonymusről és az ómagyar Mária-síralomról. A nehéz viszonyok ellenére 1923-ban már körlevélben hívták fel a kutatókat, hogy jelentkezzenek nyári tanulmányútra: Olasz-, Osztrák-, Németországba, valamint Szlovákiába és Erdélybe kért kiküldetést 9 tisztviselő. Tudományos célra társintézményektől egyszerre nagyobb tömeg könyvet 134