AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár gyarapodása 1848-1856

1855-ös év ötödfélszáz, az 1856-os esztendő 632 darabjával szintén nem mutat lényeges változást.

18 Ha viszont azt nézzük, hogy ezekben az években a magyarországi könyvkiadás már kétszeresére nőtt az 1848 előttinek — 1855-ben 674 darabot tett ki csak a kiadott magyar könyvek száma

19 — akkor a kisnyomtatványokkal, metszetekkel, egyleveles nyomtatványokkal együtt a fenti szám nem éppen vigasztaló képet nyújt. Az 1848-as év 1039-es számához mérten is nagy a visszaesés. (Ha a könyvnek számítható, tehát a 40 lap fölötti nyomtatványok számát vizsgáljuk a kötelespéldány szolgáltatásból származó teljes anyaghoz viszonyítva, azt kb. 40 százalékosnak találjuk.) Ami a próbanyomtatványok rendőrségi példányairól szóló rendelkezést illeti, Mátray Gábor ezt később így értékelte: „Ennek volt is némely eredménye, de csak egy két rendőrhivataltól, s többnyire összezilált, s irkált, szennyes és mocskos, elrongyolt, s hiányos példányok birtokába jutott intézetünk."

20 1854 július 20-án naplózták be a pozsonyi rendőrigazgatóság első küldeményét, 116 darabot, melyek az előző két évben kerültek a rendőrségre. Ezt követően decemberben a komáromi rendőrigazgatóság küldött két művet, a továbbiakban már csak a pesti kerülettől érkeztek cenzúrai példányok, 1855—56-ban összesen nyolc alkalommal. (Mintegy másfélezer leszámolt darab és négy számolatlan csomó.) Mindez jelentősen növelte a kötelespéldány szolgáltatásból eredő példányszámot, tartalmában ugyanakkor nem sokat ért, részben a próbanyomtatványok fenteinlített rossz állapota, részben amiatt, hogy éppen a közeli fővárosi nyomdák termékeiből párhuzamosan kerültek be a kiadványok. Egy pozitívuma azonban volt a rendőrségi példányok érkezésének: jelentősebb számban kerültek be a könyvtárba olyan kiadványfajták, amelyeknek beküldését maguk a nyomdák elhanyagolták, pl. zeneművek és metszetek. 1855/56-ban mintegy 65 zenemű és 180 metszet érkezett ezen az úton a könyvtárba. A kötelespéldány szolgáltatásban a nyomdákról az 1850-es évek elejéről a következő kép bontakozik ki: 1850-ben már 13 fővárosi és 5 vidéki nyomda, 1851-ben 10 fővárosi és 13 vidéki, 1852-ben 11 fővárosi, 32 vidéki, 1853-ban 9 fővárosi, 18 vidéki, 1854-ben 10 fővárosi, 13 vidéki nyomda küldött a múzeumnak köteles példányokat. A beszolgáltató nyomdák száma tehát 1852-ben a legmagasabb — 43 — de még ez is messze elmarad az üzemben levő nyomdák számától. (Ez a szám 1850-ben kb. 75-re volt tehető, bár közülük nem egy vidéki nyomdának alig volt számottevő könyvszerű kiadványa.

21

) Az 1855/56-os években együttesen 9 fővárosi és 14 vidéki nyomda szerepelt a küldők listáján. Az új politikai rend, amely szerint Erdélyt és Horvátországot elválasztották Magyarországtól és felállították a különálló Szerb Vajdaságot, azt eredményezte, hogy ezekről a területekről a kötelespéldány szolgáltatás megszűnt. Az erdélyi, délvidéki és horvátországi nyomdák termékeit tehát hiába keressük a beküldött nyomtatványok között. (Kivétel Temesvár, ahonnan érkeztek köteles példányok. Nagyvárad közigazgatásilag nem tartozott Erdélyhez, de csak egyszer küldött nyomtatványokat.) Az viszont már a nyomdák nemtörődömségét mutatja, hogy 1850— 56 között pl. a Debreceni Városi Nyomda egyetlenegyszer küldött köteles példányokat, melyek között csak 5 db volt a 30 lapon felüli. (1850—1854 között kiadványainak száma 30 volt, nem számítva a kisnyomtatványokat.)

22 Ugyancsak egyszer érkezett köteles példány 1850—1856 között Győrből, Kassáról, Nagyszombatból. Annak illusztrálására, hogy egyes vidéki nyomdák termése hogyan viszonyult a beküldött anyaghoz, álljon itt Szombathely példája. Az itteni 107