AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Markovits Györgyi: Munkásmozgalom és cenzúra harca a két világháború között

Munkásmozgalom és cenzúra harca a két világháború között MABKOVITS GYÖRGYI Az utóbbi esztendőkben irodalom- és sajtótörténetírásunk jelentős eredményeket ért el. Megjelent a magyar irodalom hatkötetes története és háromkötetes magyar irodalmi lexikon, valamint értékes monográfiák láttak napvilágot. Ennek a nagy jelentőségű kulturális munkásságnak keretében hangsúlyozott fontossága van a jelent közvetlenül megelőző történelmi időszaknak, a két világháború közötti huszonöt évnek. Sok mai irodalmi, irodalomtörténeti probléma eredetét, gyökerét az elmrlt — az 1919—1944 közötti — korszakban találjuk meg. A magyar ellenforradalmi rendszerben a haladó világnézetű irodalmi alkotások csak a cenzúrával vívott harc árán jelenthettek meg. Alig akadt író, aki nem akarta volna a fennálló társadalmi viszonyok megváltoztatását; s e törekvésében természetesen szembe került az uralkodó osztályok védelmét szolgáló rendőrségi, ügyészségi és bírósági szervekkel. Különösen nehezen juthattak nyilvánosságra a tudományos szocializmus eszméit terjesztő írások. A forradalmi munkásmozgalom íróinak nagy akadályokat kellett leküzdeniök ahhoz, hogy mondanivalójukkal eljussanak a tömegekhez. A mozgalom azonban nem mondhatott le az eszme szóban és írásban történő terjesztéséről : az ellenforradalmi elnyomás viszonyai között kommunista, szocialista és radikális könyvek, folyóiratok, cikkek jelentek meg a horthysta Magyarországon, valamint Moszkvában és más külföldi városokban kiadott baloldali kiadványok jutottak el a magyar olvasókhoz. Az alábbiakban azokat a módszereket ismertetjük, amelyekkel az írók és költők, kiadók és szerkesztők, valamint nyomdászok és terjesztők — a törvényeket kijátszva — írták, kinyomták és terjesztették a forradalmi eszméket hirdető műveket. A kiadói módszerekről Az illegális kiadványok előállítására a párt külön nyomdát szervezett. A KMP 1928 májusi határozata az illegális nyomda szervezésére és működésének módszerére adott utasítást. Ebben az időben — háromnegyed éven át — Sallai Imre irányította e munkát. A nyomda fő feladata az volt, hogy a pártszervezeteket agitációs és propaganda irodalommal lássa el. A kéziratokat a korrektúra elkészülte után azonnal meg kellett semmisíteni, a nyomda vezetője és a szerkesztőség nem érintkezhetett egymással, az anyagok elszállítása csak „biztosítva" történhetett; 516