AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Kozocsa Sándor: Goncsarov Magyarországon

Itt mi a csenddel takarózunk És a halállal álmodunk. Éles kacaj, síró sikoltás Nem veri fel az otthonunk. Szelíd álommadárkák kelnek A szívünk eresze alatt, S ha jő az ősz, elég minékünk Ha egy pihéjük ittmaradt. A portánkon béke harangoz, Ásítva zárjuk a kaput. Nem ijedünk fel éjszakánként, S nem keltjük fel, mi elaludt. Vágyak Néváján nem szánkázunk, Pihenten csügged két karunk, Benne újszülött percek mellett Halott éveket ringatunk. Leikünkön kétség mosolya nem rág, Velünk hízik az unalom. Repkény vagyunk, kik annak élünk, Hogy fel ne kússzunk a falon.

53 Goncsar óvnak, a XIX. századi nagy orosz kritikai realista írónak az életét és műveit szokatlanul későn és hiányosan ismerhették meg hazánkban. Ennek a mellőzöttségnek legfőbb oka az volt, hogy a közvetítő szerepet játszó nyugati nemzeti kutúrák és irodalmak elhanyagolták a többi orosz író bemutatása mellett Goncsarov művészetének elemzését. Közrejátszhatott ebben az is, hogy befelé forduló élete nem szolgált érdekes cikktémákkal. Sokáig az orosz nyelv ismeretének hiánya is megakadályozta — idegen források nem lévén — alaposabb megismerését. Goncsarov nevének a múlt századi sajtóban való szórványos felbukkanásától hosszú út vezet fontosabb műveinek fordításáig, kiadásáig. Az első fordítás-ediciók csak a figyelmet hívták rá föl, jórészt nem is próbálkoztak eszmei értékelésével. Ez a kísérleti jelleg azonban néhány jelentősebb megnyilvánuláson és az Ohlonov 1906-os megjelentetésén kívül hosszú ideig elmaradt. A cikkek, tanulmány )k, nekrológok tekintélyes hányada csupán életrajzi adatokat, tartalmi kivonatokat, esetleg a szereplők jellemzéseit tartalmazta, sőt a kritikusok nemegyszer a témát körülményesen kerülgetve Goncsarov művészetének ürügyén valami egészen másról szóltak. 1945 után a megváltozott hangú kritika valamivel jobban megközelítette műveinek főmondanivalóját, s néhány tanulmány igyekezett alaposabban kitérni pályájának elemzésére, alkotói módszereinek sajátosságaira. Több évtizedes késéssel legfontosabb művei is megjelentek, így csupán kisebb írásai maradtak ismeretlenek. Mindeddig kísérlet sem történt alaposabb tanulmányban felmérni Goncsarov jelentőségét, irodalmunkra gyakorolt hatását, még kezdeti eredményei sincsenek, mert az eddigi megállapítások szinte kivétel nélkül Belinszkij és Dobroljubov tételeinek variálásán alapulnak. Az orosz szellem és irodalom egyik legnagyobb alakjának komoly, szélesebb körű, saját korának mozgalmaiban való bemutatására pedig nagy szükségünk lenne, tudományunk egyik megoldásra váró feladatai közé sorolhatja. 33 Évkönyv 513