AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Kozocsa Sándor: Goncsarov Magyarországon

mi eszmét és mozgalmat. A Szakadékra, már ez jellemző, a szakadék is azt jelenti,, hogy a forradalmárok, a „nihilisták" örvénybe, szakadékba taszítják Oroszországot. Ennek a céljának szolgálatában változtatta meg a nagy mű eredeti tervét, és lényegesen módosította alapgondolatát. A végleges kidolgozásban még a regény alakjainak jellemén is lényeges változtatásokat eszközölt; így Mark ábrándozását is az eredetitől eltérően megváltoztatta, eltorzította. Első tervében ugyanis művelt férfi, eredeti gondolatai, ötletei vannak, határozott céltudatossággal dolgozik, később azonban teljesen elsekélyesedik. Pedig ez az alakja tükrözi a forradalmi demokrata ifjúságot, s ezzel is azt akarta bizonyítani az író, hogy szembefordult velük, úgyhogy a Szakadékot a forradalmi demokrata ifjúság megrágalmazásának tekintették. Ugyanilyen jellemváltozáson ment át a regény főhőse is, az első terv után a végleges formában Vera megalkuszik helyzetével, környezetével, bár — jegyzi meg a cikkíró — nem a valóság, hanem a konzervatívvá vált író görbítette el életútját. A regény eszmei mondanivalói ellenére is az író az orosz próza mestere, a realista ábrázolásmód egyik legnagyobb művésze. A regény fordításáról a Szabad Ifjúságban K(apusi) R(ózsa) emlékezett meg: szerinte Goncsarov félt a bontakozó forradalomtól, sajnálta a nemességet. Ez a kettős érzés konzervativizmusának alapja, amely a szakadékot is jellemzi. Finom művészettel eleveníti meg a hatvanas évek hangulatát, az orosz nemesi élet hétköznapjait. Különösen megkapóak eszményien szép női jellemei.

42 A miskolci Széphalomban Kováts Dániel írt tanulmányt a regény megjelenése alkalmából: a Szakadék főhősét, Rajszkit Oblomovnál fejlettebbnek látja, akit az író szócsövének használt. A regény központi alakja Vera. Mindenkit a vele való kapcsolata alapján ítél meg az író. Ez a rejtélyes lány a világirodalom egyik legérdekesebb nőalakja. Goncsarov a Vera alakján át látta meg a nőben rejlő, világot mozgató erőket. Az író világnézetét fejezi ki: az új eszméket befogadja, de nem tud a régiekkel szakítani.

43 Az Irodalomtörténet 1956. évfolyamában Almást Miklós ismertette a regénytrilógia hatalmas utolsó pillérét: szakadék választja el a megmozduló Oroszországban a szembenállókat, és szakadék tátong egy-egy ember lelkében, ha nem tud választani. A Szakadék célja bemutatni az emberben és a társadalomban egyre mélyülő hasadásnak a kezdetét, az okát és végkifejlődését. A regény csak a folyamat vége, előzménye másik két művében található. A három opusz egy egész, az orosz társadalom lassú erjedésének ábrázolása. Ebben a részben a legvilágosabb, hogy a szétválás végleges, ezért ez egyúttal a másik két mű megértésének is a kulcsa. A három nagy regény az orosz társadalom fejlődésének korszakalkotó jelentőségű rajza. A Hétköznapi történetben a régi élet kezd már inogni, a kúriák nyugalma helyett a város forgataga vonzza az ifjút, aki romantikus vágyakkal fordul a világba szerencsét próbálni. Az Oblomovb&n már nyíltabb az eltávolodás, a szembenállás. A Szakadék átmenet az egyik korból a másikba. Igen nehéz feladat volt ezt ábrázolni, de Goncsarovnak sikerült, mert megtalálta azt a típust, amelynek segítségével az egész korszakot meg tudta világítani. Végső tanulsága: „A mű kiadása igen jelentős tény irodalmunkban, mert Goncsarov írói arcképe sokkal világosabban áll így olvasóközönségünk előtt. A fordítás — Gellért György műve — mindenütt művészi és mélyen átgondolt".

44 Heller Ágnes a Csillagb&n értekezik az Orosz remekírók. Jegyzetek az Űj Magyar Könyvkiadó sorozatáról címmel: ebben a következő kifogást teszi: „A magyar közönség előtt alig ismert elég bonyolult irodalmi jelenség, Goncsarov két munkájához (Oblomov — Szakadék) 510