AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Ferenczy Endréné: A Széchényi Könyvtár olvasószolgálatának története (1919—1944)

a látogatók könyve szolgálhat forrásul, emellett havonta pontos statisztikai kimutatások is tájékoztatnak mind az olvasókategóriák, mind pedig a forgalmazott művek megoszlásáról. Ebből elegendő, ha egyetlen kiragadott év számadatait vesszük alapul, mely arányaiban csaknem az egész időszakra jellemző. 1926 folyamán az általános olvasótermet 11 950 személy látogatta. Ebből tanár, lelkész 1236 ügyvéd, bíró 578 orvos 153 mérnök, gazdász 203 író, művész 737 katona 62 magántisztviselő, kereskedő 508 egyetemi hallgató 5366 középiskolai tanuló 2058 egyéb 1049 A legnagyobb csoportot most is, akárcsak a könyvtár történetének előző korszakaiban, az egyetemi hallgatók jelentik, bár a többi kategóriához viszonyított arányuk csökkent. A középiskolai tanárok túlnyomó többségének látogatása elsősorban a nyári, szünidei hónapokra esik, a tanév időszakában viszont ugrásszerűen, szinte évről évre növekedett a gimnáziumi tanulók száma, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy e szám — a szervezeti szabályzatnak megfelelően — csak a régi gimnázium VII—

VIII. osztályosaira vonatkozik. A részletesen tagolt statisztika mutatja, hogy a könyvtár olvasóinak köre az értelmiségnek — de szinte kizárólag csak az értelmiségnek — elég széles rétegét foglalta magába, az olvasók érdeklődési köre azonban, függetlenül foglalkozásuktól, meglehetősen egynemű volt. így bár a műszaki és természettudományi hivatásúak (az orvos, mérnök, gazdász és a többségében ide számítható „egyéb" kategóriák) együttes száma meghaladja a középiskolai tanárokét — a használt művek szak szerinti megoszlásában az alkalmazott és természettudományok szakcsoportjai az évek során alig vannak képviselve. A legkeresettebb szakok változatlanul a nyelv- és irodalomtudomány, a tizedes osztályozás 3-as szakjába sorolt társadalomtudományok és — érdekes módon — a könyvtári vonatkozású művek. Ez utóbbiak iránti érdeklődés a modern könyvtártudomány kibontakozásával párhuzamosan éledt fel, mutatja ezt, hogy pl. 1929 júliusában az olvasóteremben használt 4412 mű közül 1630 volt könyvtártudományi tárgyú, augusztusban 2363 közül 873 stb. A másik meglepetést statisztikánk a szépirodalom forgalmazásának regisztrálásában nyújtja. Ezeknek száma jelentősen elmarad az előbb felsorolt tudományágak anyagának használata mögött, amit örvendetes tényként kell üdvözölnünk a könyvtár tudományos funkciójának ellátása szempontjából. A használt művek tartalmi megoszlása korszakunk jelentős részében feltehetőleg nem változott, bár a 30-as években már a statisztikai kimutatások nem terjednek ki ilyen részletezésekre. A második világháború kitörése azonban a közönségszolgálat munkájának irányát is módosította: a tudományos munka helyét az egyre szélesebb kört foglalkoztató bel- és külpolitikai események figyelemmel kísérése foglalta el. Ennek megfelelően a Hírlaptár forgalma, az előző évekhez viszonyítva, megnövekedett. Az elmúlt húsz esztendő napilapjai mellett a származási adatokat dokumentáló hivatalos közlönyök, iskolai értesítők és gyász496