AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Kovács Zoltán: Szláv nyelvű szótárírás Magyarországon a kezdettől 1945-ig

másunk szerint Báleczky Emil foglalkozik e szótárban fellelhető tájnyelvi anyag kritikai feldolgozásával. Jelen sorok íróját már régóta foglalkoztatja a szótár ismertetésének gondolata, s reméli, hogy egyszer el is készítheti azt.) Az idő múlásával, a társadalmi, politikai, technikai és kulturális fejlődés és változások következtében ma már ez a szótár is elavult. Ennek ellenére azonban hozzáértő kezek haszonnal lapozgathatják. Murák Sándor másik nagyszabású munkája, magyarorosz szótára, csak a szerző halála után jelent meg, 1922-ben. A hazai szláv nyelvű lexikográfia történetében Murákon kívül jelentős, kiemelkedő helyet foglal el Bernolák Antal és Jancsovics István. A kisszótárak szerzői közül Csánk Béla, Gsopey László, Derzsavin, L., Honti Rezső, Boér György, Marcal János, Strypski Hiador, Szablinski, W., Mányik Pál, Loos József, Pechány Adolf, Láng Mihály, Brancsits Blagoje, Derra György, Petrovics P. Dusán, Hoffmann Mátyás, Szana Sándor, Polácsy János, Margitay József, Spicer Mór, Margalits Ede, Fiiszár János neve érdemel elsősorban említést. Az általuk készített, illetve szerkesztett szótárak két- vagy több nyelvű általános szótárak voltak. Számuk kb. 55—60-ra tehető. A Magyar Tudományos Akadémia már abban az időben is támogatta a szótárírást, a szótárírókat. Az Akadémia megjutalmazta Csopey László: Rutén—magyar szótárkt, s szintén az Akadémia anyagi támogatásával készült Brancsits Blagoje— Derra György: Magyar—szerb szótárak. A neves szlavista, Asbóth Oszkár, szóval és tettel támogatta Spicer Mór: Magyar—horvát és horvát—magyar szótárának. a létrejöttét. A tárgyalt időszakban — itt elsősorban az orosz nyelvre gondolok — kis terjedelmű zsebszótárak, szótárak (esetleg mindkét nyelvi változatban), • társalgók, orosz nyelvi tankönyvek kis szótárakkal, kis tematikus szójegyzékek, szójegyzékek láttak napvilágot.

7 Volt közöttük olyan, főképpen az 1940-es években megjelentek között, amelyik több kiadást ért meg. Nem mindegyik szótárkiadványban volt tisztázva a szótár műfaja, jellege: betűrendes szójegyzék, nyelvtan, közhasznú kifejezések, szólások keveredtek többnyire az anyagban. A megjelent szótárak szerzői a szótározandó anyagot — saját kifejezésükkel élve — a mindennapi használatra, a „közhasználat" szempontjából igyekeztek kiválogatni. Minden szláv nyelv képviselve van az 1945 előtt kiadott szótárak között, kivéve a bolgárt és az ukránt. A szakszótárak iránt úgy látszik ekkortájt még nem mutatkozott olyan nagy igény, s talán ezzel is magyarázható, hogy mindössze kb. 15—20-ra tehető a számuk. Az általános szótárak számát tekintve az orosz, tót (szlovák), horvát, szerb nyelvű szótárak szerzői járnak az élen. Az összegyűjtött anyagot I. köznyelvi (általános) szótárak és II. szakszótárak szerint csoportosítottam. A két csoporton belül a megjelenés időrendjét (azonos év esetén a betűrendet) vettem figyelembe. A szótárak ilyen felsorolása nem jelent értékelési sorrendet. A bibliográfiában szereplő szótárak minden kiadását igyekeztem megadni. A bibliográfiai adatok után zárójelben feltüntettem, hogy milyen (nagy-, kézi- vagy kisszótárral stb.) van dolgunk. A szótárakkal foglalkozó esetleges ismertetések felderítése leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött, s ezért arról le kellett mondanom. 31* 483