AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Kis Elemérné: Ivanics kölcsönkönyvtára

•>A Müller jegyzékének bevezetője és kölcsönzési szabályzata csak német nyelvű, s könyveinek legnagyobb része szintén német, mindössze 31 latin, 181 pedig francia, olasz, angol nyelvű. Magyar nyelvű könyve egyetlen darab sincsen. A görög és római írókat mindössze 116 kötet képviseli, szemben Ivanics 451 tételével. Elsősorban korának olvasott íróira támaszkodik, így pl. Kotzebue prózáját 177, La Fontaine-ét 495, Schiller színműveit 36 kötet tartalmazza. Jelentős számban találjuk könyvtárában e korszakban olyan népszerű „ponyva" irodalmat, a kalendáriumokat és népkönyveket, továbbá az ifjúsági irodalmat. Kölcsönkönyveinek kiadási éve jórészt a századforduló környékére esik. Müller kölcsönkönyvtárának összeválogatásánál nyilvánvalóan arra törekedett, hogy a legkeresettebb és legnépszerűbb könyvek álljanak az olvasóközönség rendelkezésére, figyelemmel elsősorban a pesti német polgárság, továbbá a közeli egyetem németül tudó ifjúságának ízlésére. A kölcsönzési árakat összevetve Mülleró azonos IvanicsévaX, míg Buriáné lényegesen olcsóbb, mindössze 12 Ft évenként. E két jelentős kölcsönkönyvtárat összehasonlítva Ivanicséval megállapítható, hogy Ivanics bevezetője és kölcsönzési szabályzata világosabb, pontosabb, emellett az egyetlen, aki ezeket a szabályokat magyar nyelven is közli; szakozási rendje a másik kettőhöz képest korszerű, címleírási módja logikus, világos, valamennyi közül a legszakszerűbb. Emellett Ivanics kölcsönkönyvtára Mutterénél és BuriánénáA jelentősen nagyobb mennyiségű magyar nyelvű könyvet tartalmaz; ugyanakkor a görög és római irodalom lényegesebben nagyobb számban szerepel: e korszak összes jelentős képviselőjét megtaláljuk nála. De könyveivel a középkor és újkor minden korszakáról is igyekszik képet nyújtani. így könyvtára színvonala jelentősen magasabb, mint Müller és Buridn elsősorban szórakoztató célkitűzésű kölcsönkönyvtáraié. Megállapítható mindezek alapján, hogy Mutter és Bur ián a német polgárság ízlésére alapította könyveinek kiválasztását, teljesen érthető módon, hiszen a kölcsönkönyvtáruk forgalma így látszott leginkább biztosítottnak, addig Ivanics — ha figyelemmel volt is erre — inkább a kor művelt magyar nemesi értelmiségére alapozta üzletét: könyvállománya inkább megfelel e réteg erősen klasszikus alapú műveltségének és ugyanakkor erős, politikailag indokolt igényének a magyarnyelvűségre. A vállalkozás pangását viszont talán éppen ez a körülmény okozta: e réteg — bár csírái Budán az 1785 óta odahelyezett országos főhatóságok tisztviselői karában már képviselve voltak — nem volt olyan nagy létszámú, hogy Ivanics vállalkozását eltarthatta volna. Már csak azért sem, mert feltehető, hogy e réteg korszakunkban saját könyvtárral is rendelkezett — mintahogy Ivanics könyvjegyzékét nézegetve nem egyszer az a benyomásunk, hogy anyaga maga is elsősorban ilyen köz- vagy főnemesi magánkönyvtárak megvásárlásából származik. (Talán összefüggésben e könyvtárak a korszellem megkövetelte felújításával, s a régi, jórészt klasszikus anyag egy részének kiselejtezésével?) Mindenesetre nyugodtan megállapítható, hogy Ivanics Zsigmond 150 évvel ezelőtt megjelent kölcsönkönyvtári lajstroma egy komoly szaktudással rendelkező ember gondos, szép, jól áttekinthető rendszeres munkája, korának hasonló intézményeihez képest jó minőségű tartalommal. 471