AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Fallenbüchl Zoltán: Adalékok Schedius Lajos és Blaschnek Sámuel Magyarország térképe kiadásának történetéhez

avagy sem" egy magánember által, saját erejéből kiadott térképen, nem mellékes körülmény-e ? Mérlegelni kell azt is, folytatják, hogy a Schedius-féle térkép megjelenésének akadályoztatása, amely mű tudományos és gyakorlati szempontból oly hasznos, és a közönség előtt már annyira ismert, felszólamlásokat, sőt országgyűlési vitákat válthatna ki: a legbölcsebb felség a leghelyesebben tenné, ha a térképet feloldaná a tilalom alól. De bármit határozzon is a felség, a kancellária a cenzúrahivatal ama óhajának, hogy a szerző által már elküldött és magánkézben levő példányokat Magyarországon is elkobozza, nem tehet eleget, mivel ez ellene mond az ország alkotmányos rendjének. Legfeljebb annyit tehet meg, hogy a könyvkereskedőknél levő példányokat zárolja, de ezt is csak azért, mert a cenzúra megkerülésével nyomták ki. Akkor azonban Schediust, aki nem tehet a zavarról, megkárosítják. Egyébként a kancellária egyöntetű véleményével szembehelyezkedett báró Schönstein királyi tanácsos, aki azon a nézeten volt, hogy a térkép második lapjának ügyét, mint a közjogi cenzúra megkerüléséből folyót, a Helytartótanács révén adják át a Cenzúra- és Rendőrfőigazgatóságnak. Ez a felterjesztés csaknem nyílt szembehelyezkedés a bécsi kormányhivatalok intézkedéseivel. Itt már nem Schedius térképéről van szó: sokkal többről: a magyar alkotmányosságról. Érthető ez az álláspont a reformkor légkörében. Nemzeti ügyről van szó, s a kancellária megérti ezt. Bár a professzor érvelésének meggyőző erejét nem fogadja el, ha kételkedik is benne, mégis Schedius mellé áll. így teltek el 1835 nyári hónapjai. Az ügy — gyakorlatban — holtponton volt. A magyar kancellária, amit csak lehetett, megtett Schediusért, az udvari cenzúrahivatal és rendőrfőigazgatóság viszont kitartott álláspontja mellett. Szeptember közepén a professzor a kancellárián keresztül újabb kísérletet tett.

20 Kérelmében kifejti, hogy Post und Strassenkarte von Ungarn... című térképének, melynek második lapját még 1834 decemberében lefoglalta a rendőrfőigazgatóság, megjelenését akadályozza a cenzúrahivatal, s ez a kétségbeejtő állapot immár tíz hónapja tart. ő azt Ígérte az előfizetési hirdetményben, hogy 1834től évenkint három lap fog megjelenni, de ezek a metszési tilalom miatt most nem adhatók ki. Ez a tény az előfizetőkben megütközést keltett, s őt, a hivatala és jelleme révén köztiszteletben álló férfit az első hat, immár elkészült térképlap, valamint a többi még nem kész lap kidolgozásának költségei nyilvánvalóan anyagi és erkölcsi romlásba viszik, ha az előfizetők követeléseinek nem tud eleget tenni.

21 Ez az újabb, királyi döntésért való folyamodás szeptember 17-én történt: de az ügy elintézést csak decemberben nyert. A lassú elintézésnek kétségtelenül politikai háttere volt. A trón körül állók már régóta elégedetlenek voltak Reviczky Ádám főkancellárságával, s a következő évben, 1836-ban sikerült is nekik őt lemondásra bírni. Utóda Pálffy Eidél lett a magyar kancellária élén, kinek nevéhez később Wesselényi és Kossuth elfogatása és az országgyűlési ifjak társaságának feloszlatása fűződik: elképzelhető, hogy az utolsó időkben Bécsben már szándékosan húzták azoknak az ügyeknek az elintézését, melyekről látták, hogy Reviczky rokonszenvét nyerték meg. Alighanem ez volt az oka, hogy csak december 11-én került Schedius térképének ügye az uralkodó elé. Mindkét felterjesztés — a május 14-ről kelt is, és a szeptember 17-rol kelt is — ugyanaznap került V. Ferdinánd elé. A május 14-i felterjesztésre, az volt a válasz, hogy mivel a térkép második lapja a cenzúra nyilvánvaló megkerülésével készült, Schedius kívánságának engedni nem lehet, egyébként azonban védekezésének hitelt adnak, s a rézmetsző ellen a kártalanítás tár452