AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Tardy Lajos: A „budai Orosz Könyvtár" és az ürömi mauzóleum orosz leírói

gyarságát, és neve mellé rendszerint odaírta a „Hungarus" jelzőt is. Sághy Ferenchez írt levelében elmondja: „.. .magyar munkáimat Hazám iránti szeretetből, saját elhatározásomból az összes többivel szemben előnyben részesítettem ... csak azért, hogy megmutassam, hogy Magyarország sem szűkölködik ízlésben és tehetségekben". Minthogy azonban a műkereskedők a szegény sorsú grafikusművész ínségével visszaélve jóformán fillérekért vásárolták meg alkotásait, hogy annál drágábban adják azokat tovább vevőiknek, anyagi helyzete igen sanyarú maradt. 1805. július 7-én így panaszkodik Czetter: „Ha a Teremtő nem juttat nekem hamarosan csodálatos módon állandó fizetést, sohasem fogok szorongató szükségemből kivergődni". Ez a panaszos felkiáltás már előrevetíti a művész életének további alakulását. Czetter nem csupán illusztrálta, hanem olvasta is a magyar lapokat, melyek sorozatosan tájékoztatták a hazai közönséget az oroszországi kulturális reform eseményeiről. A Magyar Kurír ezt írja: „I. Sándor orosz császár, a tudományok nak és tudósoknak nagy pártfogója és elővivője, egy olly főiskolát állít most fel Petersburgban, melly az oda való régtől virágzó, tudós férfiakból álló Akadémiával szoros egyességben fog lenni".

22 Ugyanezekből a lapokból azt is megtudjuk, hogy Orlay János — Görög Demeter és Kerekes Sámuel régi barátja

23 — hívására jeles hazai emberek egész sora vándorol ki Oroszországba.

24 Miután megbizonyosodott, hogy hazájában nem tud fizetéses álláshoz jutni, {Jzetterben is megérlelődött a súlyos elhatározás, és 1807. július 6-án családjával együtt Oroszországba költözött. Elutazása előtt így ír: „Az ég olyan állással ajándékozott meg, ahol egész családommal együtt megélek, olyan országban, amire sohasem gondoltam. Egy idegen nemzet fogad be engem, nyújt nekem Czetter portréja Haesler zeneszerzőről 442