AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Tardy Lajos: A „budai Orosz Könyvtár" és az ürömi mauzóleum orosz leírói

A „budai orosz könyvtár" és az ürömi mauzóleum orosz leírói TARDY LAJOS Üröm — bár mind a mai napig megőrizte közigazgatási különállását — ma már szorosan hozzásimul Nagy-Budapest kiszélesedett határaihoz, és csak idő kérdése, hogy jogilag is beolvadjon a fővárosba. Jó másfélszáz év előtt azonban, miként azt az ürömi Alexandra Pavlovna-mauzóleum egykori tekintélyes könyvtárából reánkmaradt művek kézzel írt exlibriseinek íz biblioteki ofenszkoj miszszii szövege tanúsítja, az ottani kis létszámú orosz kolóniát hivatalos elnevezésében is budainak tekintették, bár Ürömöt akkor még terjedelmes szántók és szőlők láncolata választotta el Óbudától. 1733 és 1798 között minden orosz, aki hazánkban megfordult, Tokajt kereste fel, az Orosz Bizottság székhelyét, ahol egyébként Szkovoroda, a nagy ukrán filozófus is néhány éven át tartózkodott

1

. Itt is volt orosz könyvtár, de ennek állománya teljesen szétszóródott, elpusztult. A tokaji Orosz Bizottság szerepét a XIX. században — miután Pál cár ukáza folytán működését beszüntette — az ürömi Alexandra Pavlovna-mauzóleum és a mindenkor ott szolgálatot teljesítő oroszok vették át. A mauzóleum és a könyvtár egymást kiegészítő története a XIX. század magyar-orosz kapcsolatainak igen fontos fejezetét jelenti, mellyel több szempontból is érdemes megismerkedni. Előzményei röviden a következőkben foglalhatók össze: József nádor és Alexandra Pavlovna esküvője alkalmából megjelent óda címlapja 429