AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Somkuti Gabriella: Korszerű természettudományos irodalom Széchényi Ferenc és Teleki László könyvtárában (II)

leggazdagabb, Telekinél még a matematika is elegendőnek mondható, a csillagászat és a kémia viszont már gyengébben van képviselve. Széchényinek orvosi könyve is viszonylag kevés volt. Ha a két gyűjtemény XVIII. századi természettudományi anyagának számszerű viszonyát nézzük a teljes kötetszámhoz, a következő eredményre jutunk. Széchényi mintegy 230 kötete a 9205 kötetes állománynak 2,5%-a, Teleki kb. 730 kötete az irodalomban említett mintegy 30 000 kötetes állománynak 2,4%-a. (Az utolsó bekezdésben említett tudós társaságok kiadványait és a nagy francia enciklopédia köteteit nem számítottuk a természettudományi művek kötetszámához.) Mivel régebbi természettudományi mű mindkét könyvtárban csak elenyésző számban volt s a mezőgazdasági és műszaki könyvek hozzáadása legfeljebb egy százalék módosulást eredményezne, ez az arány egyúttal a humán tárgyú könyvekhez való arányra is fényt vet. A két százalékszám tehát meglepően egyezik, bár talán nem is olyan meglepő az eredmény, hiszen azonos korú és azonos típusú könyvtárakról van szó. Ami a gyűjtők személyét illeti, a két tulajdonos közül egyik sem volt a természettudományok terén különösen jártas, pusztán a XVIII. századnak minden iránt érdeklődő, sokat olvasó és — társadalmi rangjánál fogva — a tudományokat és művészeteket pártoló embere. Az a Magyarország, ahol könyvgyűjteményeiket létrehozták, még csak korukban fogott hozzá, hogy a tudományokat „a maga nyelvére átültesse" és megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy tudós nemzedékét végre hazai talajon is képes legyen felnevelni és kiképezni. A korszerű tudománnyal való kapcsolatot sokáig csak a külföldi egyetemek és külföldi könyvek jelentették a magyar szakemberek számára s még hosszú időnek kellett eltelnie, amíg az alkotó tudomány hazai műhelyei is kialakultak. Ehhez a folyamathoz e két nagy magánkönyvtár anyaga bizonyára adott kezdeti ösztönzést, még mielőtt pusztán históriai értékké válva, alapjaivá lettek két legfontosabb közkönyvtárunknak. Jegyzetek 1. Büsching, A. F.: Unterricht in die Naturgeschichte für diejenigen, welche wenig cder gar nichts davon wissen. Berlin, 1780. 2. Funke, K. Ph.

: Naturgeschichte und Technologie für Lehrer in Schulen und für Liebhaber dieser Wissenschaften. Bd. 1 — 3. Braunschweig, 1794—1796. — Naturgeschichte und Technologie. Wien, 1808. Ez a mű 1812-ben már 6. kiadását érte meg. 3. Helmut, J. H.: Volksnaturlehre zur Dämpfung des Aberglaubens. 2. Aufl. Braunschweig, 1788. Hetedik kiadása 1822-ben, 15. (!) kiadása 1853-ban J. G. Fischertől. 4. Justi, J. H. G.: Fortgesetzte Bemühungen zum Vorteile der Naturkunde. Berlin,1759

—1760. 5. Schmiedlein, G. B.

: Handwörterbuch der Naturgeschichte. Theil 1—3. Leipzig, 1800—1801. 6. Baff, G. Ch.

: Naturgeschichte für Kinder. Tübingen. 1787. 7. Cronstedt, A. F.: Mineralogie. Leipzig, 1780. — Versuch einer Mineralgeschichte. Leipzig 1770. 8. Linné, K.

: Vollständiges Natursystem des Mineralreichs. Nach d. 12. Ausgabe übersetzt v. J. F. Gmelin. Nürnberg, 1777—1785. 9. Brückmann, F. E.

: Magnolia Dei in locis subterraneis, oder unterirdischer Schatz-Cammer aller Königreiche und Länder. Bd. 1—2. Braunschweig-Wolfenbüttel, 1727—1730. 10. Launay, L.

: Essai sur Vhistoire naturelle des roches. Bruxelles

—Paris, 1786. 11. Haidinger, K.

: Eintheilung der K. K. Naturaliensammlung zu Wien. Wien, 1782. 12. Linné, K.

: Vollständiges Natur system. Bd. 1—8. Nürnberg, 1773—1789. 13. Wernischek, J. J.

: Genera plantarum ad facilius consequendam earum notitiam secundum numerum... Ed. 2. Viennae, 1766. 424