AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Somkuti Gabriella: Korszerű természettudományos irodalom Széchényi Ferenc és Teleki László könyvtárában (II)

az első rendszeres kórbonctan. Nagy jelentősége abban van, hogy az addig „anyagtalannak" vélt betegségek anatómiai elváltozásait kimutatta, s ezzel összekapcsolta a klinikai gyakorlatot a kórbonctannal. Műveit továbbfejleszti X. F. Bichat francia anatómus és sebész, a kórélettannak és szövettannak megalapítója. Nevezetes műve a Sur la vie et la mórt. (Paris, 1800.) A XVIII. század ismeri el először a közegészségügyet, mint szervezett állami feladatot. A veszélytelen himlőoltás felfedezését nyomon követi az oltás kötelező bevezetése, egyre több kórházat alapítanak s az egészségügyi előírások és jogszabályok már minden állam törvényhozásában polgárjogot nyernek. A fejlődést tükrözi a hivatalos gyógyszerkönyvek nagy száma is. Az állami egészségügy elismertetésében legfontosabb J. P. Frank bécsi orvosprofesszor működése. Vollständiges System einer medizinischen Polizei (Mannheim, 1799—1819) c. nagy művében a közegészségügyi szervezet átfogó tervezetét és előírásait adja. A francia kórházügy kiemelkedő szervezője P. Cábanis. A személyi higiéné alapjait német orvos fekteti le: W. Hufeland, Makrobiotik, oder die Kunst das Leben zu verlängern" (Berlin, 1796) c. művében. (1798-ban Pesten magyar fordítása is megjelent.) A foglalkozási betegségeket elsőként írta le B. Ramazzini.

m A sebészetet és a szülészetet hosszú időn keresztül nem sorolták az orvostudományhoz és nem is orvosok gyakorolták. A XVIII. században itt is fordulat áll be: az orvostudomány közeledik a két „megvetett" területhez, az orvosegyetemek mellett önállóan kifejlődött sebész-iskolák főiskolai rangra emelkednek. A francia forradalom radikálisan oldja meg a problémát: a dogmatikus, elavult módszerű orvostudományi egyetemet zárja be, s a gyógyító gyakorlathoz közelebb álló sebészakadémiákat teszi meg az orvosképzés központjaivá. Széchényi könyvtárában főleg olyan orvosi műveket találunk, melyek a laikusok számára is érthetőek. Ilyenfajta összefoglaló mű a Synopsis universae medicináé practicae, (Amsterdam, 1730) mely J. Allen neve alatt jelent meg. A szerző — föltehetőleg angol orvos — kiléte azonban bizonytalan, már korabeli írók is úgy vélekedtek, hogy az „Allen" név mögött nincs valóságos személy. A kompilátor, aki különben J. Dolaeus XVII. századi német orvosnak még az alchimista misztika felé hajló Encyclopedia medica (Hanau, 1684) c. műve után dolgozott, valószínűleg csak álnévként használta. A mű 15 osztályba sorolja valamennyi betegséget, felsorolja régi és korabeli orvosok nem egyszer ellentmondó véleményeit, majd ismerteti a gyógymódokat. Igen elterjedt munka volt, az első londoni kiadás után (1719) még csaknem 20 kiadást ért a kontinens különböző országaiban, lefordították angolra, németre, franciára. A jatrofizikai iskolához tartozik G. Baglivi olasz orvos és anatómia tanár, aki a XVII—

XVIII. század fordulóján eredményesen harcolt az akkor még erősen bénító orvosi előítéletek és tekintélyek ellen. Itt található összegyűjtött műveit többször kiadták.

69 Szintén a századforduló orvosa a baseli egyetemen tanító Th. Zwinger, akinek műve, a Sicherer und geschwinder Arzt (Basel, 1748) rendkívül közkedvelt népszerű orvosi munka volt. A XVIII. század egyik leghíresebb praktizáló orvosa volt S. A. D. Tissot. Hírnevét részben nagyszerű terápiás eredményeinek, részben egész Európában elterjedt, számos nyelvre lefordított műveinek köszönhette. Különösen nagy feltűnést keltettek népszerű egészségügyi iratai.

70 Megvan J. Kämpf német orvosnak az altesti betegségek fizikai gyógymódjával foglalkozó műve, mely nevét híressé tette.

71 A gyomorbetegségekkel foglalkozik J. V. F. Schlüter quedlinburgi orvos munkája.

72 F. H. W. Martini berlini orvost 27* 419