AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Dezsényi Béla: Gratzer Frauenjournal Österreichs und Hungariens Töchtern gewidmet… Egy XVIII. századi női folyóirat helye az osztrák és a magyar sajtó történetében

men von Marienburg. Weinmiller kisasszony játszotta benne Chatinkát, Jandl úr pedig a cárt. A szereplőket sokszor kihívták a függöny elé, és dicsérettel említi a bíráló, hogy a közönség tapsait szóval nem köszönték meg, mint még a legtöbb helyen szokás, csak meghajlással. Ennek az illőbb, modernebb formának minél előbb terjednie kell — mondja. Végül még egy rövid hír ugyanebben a számban a január 22-i budai előadásról, a már többször említett, színésznek és szerzőnek egyaránt buzgó Girziknek Die christliche Judenbraut című darabjáról. A két egymásután következő szám már-már állandó magyarországi színházi hírszolgálattal látszott kecsegtetni a gráci olvasó-nőket. De a következő számokban hiába keressük a budai és a pesti színház nyomát. Más magyarországi hír pedig alig van s az is néhány soros csupán. A még a színházi híreket megelőzve, a március 25-i 12. sz. mellékletében (Anhang) közölt, Kolozsvárról származó hír a legérdekesebb. A februárról keltezett 21 soros tudósítás arról szól, hogy a még 40—50 év előtt egészen patriarkális falusi életet folytató magyar nemesek közé is behatolt a felvilágosodás napsugara („die Sonne der Aufklärung"), leereszkedtek a hegyekből és a farsang alatt részben a „mi" (polgárok? erdélyi németek?) táncmulatságainkon vettek részt, részben ők maguk adtak magyar mulatságokat („Nagiar-Ball"!). „Es war ein Ehrfurcht erweckender Anblick diese würdigen Männer mit ihren Schnurrbärten in Nationaltracht in die Stadt ziehen zu sehen. Steifes Bewusstseyn der herrlichen Thaten ihrer Vorväter, und angebohrene (sie) preiswürdige Hochachtung gegen die Vorzüge ihrer Nation sass auf den Stirnen der nobeln Dazier. Nur mit männlichem Anstände ohne jene neumodischen Bücklinge, und detto überflüssige Zeremonien vergönnten sie uns die Ehre selbst ihren Nagiar-Ball zu besuchen, und beym zärtlichen Abschiede riefen sie uns noch tausend freundschaftliche Teremtette in ihrer Nationalsprache zu..." Az anakronisztikus nemesi életmód látszólag naiv csodálata mögött lehetetlen meg nem látni a finoman rejtett iróniát... A kolozsvári tudósítás után következik ugyanebben az Anhangb&n a már említett magyar, vagy valószínűleg inkább magyarországi német hölgytől származó An den Tod című 16 soros elégia, amelyben a halálvágy végül az élettel való sóhajos kiegyezésben oldódik fel. „Aus Ungarn" van keltezve a július 15-i 28. szám Die unglückliche Luise — eine Skizze zum Nachdenken című 5 oldalas elbeszélése is, de a keltezésen kívül itt magyar nyomot nem észlelhetünk. A boldogtalan Lujzát akarata ellenére kényszerítik férjhez, ez szerencsétlenné teszi őt és korai sírba dől. Színhely és környezet színtelen, sem akarva, sem akaratlan nincs benne semmi „magyaros". Ugyancsak magyar nőnek mondja magát a Vollständiger Unterricht, wie man mit leichter Art ein Philosoph werden kann című szatirikus eszmefuttatás szerzője („Von einer ungarischen Dame eingesandt"). (Május 6-i 18. sz. 277—284.1.) Ezen túlmenően azonban semmi sem emlékeztet a hatoldalas cikkben magyar viszonyokra vagy magyar problémákra. Nem lehet magyar vonatkozást keresni a 17. szám utolsó lapjának alján látható közleményben egy tévesen beküldött címről Egerből', itt nyilvánvalóan a csehországi Egerről van szó, a magyar Eger német neve: Erlau. Összegezzük az eddigieket: lehet, hogy volt a szerkesztőben vagy a kiadókban olyan törekvés, hogy magyar (vagy inkább az akkor Magyarországon élő német ajkú) előfizetőket szerezzenek a csábító borítékcímmel és a néhány pesti, budai 399