AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Borsa Gedeon: Néhány bécsi ősnyomtatvány magyar vonatkozásai

vivő a latin leírásban (3b lap, 16. sor) „Nycolasch dux Li(m)bacen(sis)", míg a német nyelvű kiadásban (8a lap, 18. sor) „Sechsze Nicolasz" névvel szerepel ugyanez a személy. Miután a latin kiadásban, mint fentebb láttuk, ugyancsak „Nicolaus dux de li(m)bach" volt megjelölve az egri püspök követtársaként, az Apponyi-katalógus

23 „Nicolaus Szécsy von Felső Lindvá"-val azonosította azt. Ha a német nyelvű beszámolóban nem történt tévedés, vagyis ha nem tévesztette össze a király egyik követét a címerpajzsot vivő személlyel, úgy ez a következtetés helyes. Sajnos azonban nem lehet ezt a feltételezhető hibát kizárni, mert a limbachi Miklós gróf kifejezés talál mind az alsólindvai Bánffy Miklósra, mind a felsőlindvai Széchy Miklósra. Abban a magyar viszonylatban ritka szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Bakócz Tamás úti előkészületeiről a korabeli feljegyzésekből részleteket is megtudhatunk. Az ő 1493. évi számadáskönyvéből értesülünk arról,

24 hogy ebben az esztendőben november 19-én Eösy György udvarbíró, aki az egri udvartartást vezette

25 a lovászmestert a püspök Budán át Bécsbe vezető útjára 24 lóval, kocsikkal és 600 dénár költőpénzzel látta el. A kocsisoknak 200 dénárért lábvédőket vettek, további 100 dénárért pedig „heweder"-t a lovak számára, 25 dénárért matlasszal borították a kocsikat, 5 dénárt pedig a viasz tisztítására szövetért adtak ki. Bakócz Tamás bécsi tartózkodásáról különben a milánói követ 1493. december 12-én kelt jelentése is beszámolt.

26 A fentiek alapján tehát teljesen bizonyos és egyértelmű, hogy Ulászlót a bécsi gyászszertartáson Bakócz Tamás akkor egri püspök képviselte. Visszatérve magára a gyászünnepségre, ott a fentiekben említett felvonulásban részt vevők sorát magyar részről, aki a zászlót vitte, a nyomtatott beszámolók szerint „Joh(ann)es de Ellerbach", illetve „Her Ellerbach" nyitotta meg. A monyorókeréki Elderbach (Ellerbach) család e sarja (III. János 1471—1499) később szoros kapcsolatban állott Bakócz Tamással.

27 A könnyelmű, fiatal főúr ugyanis teljesen eladósodott, és adósságaiból éppen Bakócz váltotta ki. 1496-ban azután testvérül fogadták egymást, amelynek következményeképpen Elderbach halála után özvegye csak mint haszonélvező maradt birtokain, mert azok tulajdonjoga a későbbi esztergomi érsekre szállt. Elderbach személye egyben átvezet az említett menetben részt vett többi magyar főúrhoz is. Apjának Bertóldn&k ugyanis mostohatestvére volt a már fentebb szerepelt Széchy Miklós főlovászmester, aki pedig veje volt kövendi Székely Jakabnak, aki a gyászmenetben a sisakot vitte. Ez utóbbi a bécsi temetési szertartás latin nyelvű ismertetésében (3b lap, 15. sor) „Zackel Jacob", a németben pedig (8a lap, 17. sor) „Zeckel Jacob" névformában szerepel. A magyaroknál nyolc nemes vitt égő gyertyát a feketével leborított ló előtt, akiknek neveiről a nyomtatásban is megjelent tudósítás nem emlékezett meg. A lovat vezető két személyről viszont igen: a latin változat szerint (3b lap, 17—18. sor) „Kyach Krabater et Gewardus Lasla", a német szerint pedig (8a lap, 19. sor) „Kisch krabat vnd gepirt Lasla". Az első név azonosítása nem okoz nehézséget: KisHorváth (Halapsich) János. A másik név feloldása nekünk nem sikerült. Elderbach János, Székely Jakab és Kis-Horváth János Széchy Miklóssal és Bánffy Miklóssal egyetemben azok a nyugat-magyarországi főurak voltak, akik a szoros érdekszövetségen felül még — mint feljebb láttuk — rokoni kapcsolatban is álltak. Mátyás király halála után Corvin János pártján találjuk őket, majd a 393