AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Horváth Tibor: A biológia könyvtári gondozása hazánkban

E művek 63%-a Budapestre érkezett (2716 mű). Ha a közel négy és félezer könyv nem is mondható kifogástalan ellátottságnak, megközelítőleg elég lenne ésszerű válogatással. A baj azonban ott van, hogy ezek a művek szinte teljes egészükben szórásban vannak, s nehéz lenne könyvtárat találni, amely ebből megnyugtató menynyiséget tudna magáénak. Az irodalom szóródására szolgáljanak az alábbi adatok. 108 könyvtár szerzett 1—10 művet, de összesen a teljes beszerzés 14%-át 51 könyvtár szerzett 10—50 művet, de összesen a teljes beszerzés 24%-át 9 könyvtár szerzett 50—100 művet, de összesen a teljes beszerzés 13%-át 4 könyvtár szerzett 100—200 művet, de összesen a teljes beszerzés 12%-át 5 könyvtár szerzett 200 mű felett, de összesen a teljes beszerzés 37%-át A mellékelt táblázat mutatja azt a 19 könyvtárat, amelyben némileg koncentrálódtak a művek, a teljes irodalomnak 62%-a. A duplikációt könyvek esetén nem mutattuk ki, mivel az OGYJ-ben a többe» beszerzések ugyanazon füzet tárgyidőszakára vonatkoznak. Ugyanakkor a duplikáció könyvek esetén másként értékelendő jelenség. Ugyanis a természettudományok területén a könyv elsősorban nem publikációs forma, hanem munkaeszköz. Bizonyos művek magas duphkációja tehát nemcsak érthető, hanem kívánatos is. Lássuk a beérkező biológiai művek adatait (a 352. lapon). III. Néhány tanulság A beérkező biológiai dokumentumok száma viszonylag kielégítő lehetne, de a. szóródás miatt sehol sem lehet, még egy-egy ágazatra sem megnyugtató mennyiségű művet találni. Szintén a szóródás miatt a többszörözött beszerzések igen gyakoriak (folyóiratok). Különösen nagy a szóródás a biológia intenzíven fejlődő modern ágaiban, a. mikrobiológiában, fiziológiában, biokémiában és biofizikában stb., szemben pL a leíró jellegű botanikával és állattannal. A biológiai állománygyarapítás sajnos azokban a könyvtárakban számottevő,, amelyeknél e szakterület mellékgyűjtőkörbe tartozik, vagy határterületként kezelik. Hogy ezeket a könyvtárakat mennyire lehet komolyan venni, mutatja az a tény, hogy a Földtani Intézetnek, sőt a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának is előkelő hely jut a gyűjtésben (az előbbi a paleontológia, az utóbbi a biofizika és biokémia gyűjtése miatt), nem is beszélve az MTA Központi Könyvtáráról. A biológiai szakkönyvtárak vagy nagyon gyengék, vagy gyűjtésük a biológiának hagyományosabb ágaiban, a kevésbé dinamikus diszciplínák területén történik. A nagykönyvtárak kivételével — amelyeknél a biológia csak mellékgyűjtőkör — a Könyvtári Minerva adatai szerint az érintett intézmények nem rendelkeznek megfelelő reprográfiai bázissal. Holott az irodalom szétszórtságával egyenes arányban nagyobb reprográfiai kapacitásra lenne szükség. Várni lehetett, hogy a széles körben meginduló gyűjtőköri munkálatok segítenek a biológia mostoha helyzetén. Ma már azonban kiderült, hogy ahol nincs alapkönyvtár, ott nem lehet a koordinációtól csodát várni. Másrészt az is igaz,, hogy a szakirodalmi bázis hozzávetőleges gyűjtőköri rendezése csak e szolgáltatá351