AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Horváth Tibor: A biológia könyvtári gondozása hazánkban

^ч. Szakterület Könyvtár ^v •mackóig; •Biuta^otg; •e>[izijoig; B5[TO|og тз1§9[ошо^Т1д[ •ркрх^щ •Bidp^ -zsoxsopj •-птоэгигв,! T3i89|oc>z J ю B633 Földtani Intézet K. — — — 2 — — 1 8 — 11 1026 Szl JATE Kvt. Szeged 2 — 2 2 — 1 — — 2 9 1035 Hálózatával 10 — 2 16 — 2 2 2 2 36 1062 Egyéb Bp.-i kvtár 200 137 5 58 17 64 18 9 15 523 1585 Egyéb vidéki kvtár 79 3 — 94 18 16 13 14 28 265 1850 Összesen: 703 260 22 399 74 141 62 63 126 1850 A táblázatban a folyóiratok száma 1850. Azért, mert itt nem folyóiratcímek ben, hanem a megrendelt folyóiratok számában kaptuk az összeget. Beleszámítottuk tehát a duplikált rendeléseket is. A táblázatból kiderül, hogy néhány könyvtár jelentős folyóiratanyaggal rendelkezik. A folyóiratoknak azonban majdnem fele (43%) szóródik az egyéb könyvtárakban. Tehát nem eléggé koncentrált ahhoz, hogy szakirodalmi szolgáltatásoknál számításba lehessen venni. A szakirodalom szóródására jellemző az is, hogy a nagyobb mennyiségű biológiai folyóiratot beszerző könyvtárakban ez az anyag — gyűjteményükhöz képest — a szóródásban levő anyaghoz tartozik: határterületi anyagként jelentkezik. (OMgKDK, orvosi könyvtárak) Külön meghökkentő az MTA Központi Könyvtárának előkelő helyezése. Természetesen külön elemzést igényelne, hogy egy ókortudományi, nyelvészeti, tudományszervezési szakkönyvtárban mi lesz a gyűjtőkörtől idegen, sok biológiai folyóirat sorsa. Illetve revízió alá kell venni az állománygyarapítási politikát minden olyan helyen, ahol logikátlan kinövések jelentkeznek a gyűjtésben. A táblázat egyébként bizonyítja, hogy eléggé esetleges a biológiai folyóiratok feltűnése a legkülönbözőbb rendű-rangú, típusú könyvtárakban. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni a duplikáció ijesztő nagyságán sem: országos átlagban 5,3 a mérőszám. Azaz minden biológiai folyóiratot átlag 5,3 példányban járatnak Magyarországon. Ugyanakkor, amikor a létező folyóiratok 51,5%-a egyáltalán nem kerül hozzánk. Nem lehet állítani, hogy más szakterületeken is hasonló mértékű lenne a duplikáció. Azt sem lehet tudni, hogy ha a magyar lelőhelyjegyzék teljesebb lenne, így megbízhatóbb elemzést tenne lehetővé, a folyóiratok számának növekedésével csökkenne-e a duplikáció, vagy fordítva, még nagyobbnak mutatkozna. 348