AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Farkas László: Szolgálati felelősség a könyvtárban

igénybe veszi annak teherbíró képességét, és éppen ezért nem is lehet meg a kellő nevelő hatása. A felelősségnek ez az elvi korlátozása élesen elhatárolja a dolgozók munkajogi anyagi felelősségét a polgári jogi kártérítési felelősségtől, ahol az elsődleges szempont az anyagi viszonyok (ániviszonyok) vétkesen vagy vétlenül megzavart egyensúlyának helyreállítása, s ahol — éppen ezért — a teljes kár megtérítése az alapelv, s a kártérítési felelősség korlátozásának csak egészen kivételesen, „rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján" lehet helye (Ptk. 339. § 2. bek.). Munkatörvónykönyvünk a dolgozók munkajogi anyagi felelősségének két főcsoportját különbözteti meg. (A vállalatot a dolgozókkal szemben terhelő munkajogi anyagi felelősség esetei kívül esnek mostani vizsgálódásaink körén.) Ezek egyrészt a dolgozó vétkessége alapján, másrészt pedig a dolgozó vétkességére való tekintet nélkül megállapítható anyagi felelősség esetei. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a vétkesség, a felróhatóság mozzanata azoknál a kárt okozó cselekményeknél sem hiányzik, amelyek esetében a dolgozót vétkességére való tekintet nélkül terheli az anyagi felelősség, hanem csak arról van szó ezekben az esetekben, hogy a jog nem kívánja, helyesebben mellőzi a vétkesség bizonyítását. Ilyenkor a dolgozót rendszerint a teljes kár megtérítésének kötelezettsége terheli, s a megtérítési összeg mérséklésének csak kivételesen, rendkivüh méltánylást érdemlő esetekben van helye. Ilyen kivételes esetekben nyilvánvalóan mérlegelni lehet, sőt amennyiben a vétkesség egyáltalán megállapítható, kell is mérlegelni a kárt okozó dolgozó vétkességének fokát. A vétkességre való tekintet nélkül érvényesülő anyagi felelősség eseteiben a jog tulajdonképpen fokozott helytállást kíván meg a dolgozótól az általa visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgok (szerszám, termék, áru, anyag, üzemanyag stb.) tekintetében, amelyeket a dolgozó állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel (Mt. 123. § 1. bek.), és az ilyen dolgokban bekövetkezett hiány esetében a dolgozót a teljes kár megtérítésére kötelezi annak vizsgálata nélkül, hogy ennek a fokozott helytállási kötelességnek az adott esetben eleget tett-e vagy sem; pusztán azon az alapon, hogy a károkozás elkerülésének lehetőségei ilyen esetekben objektíve általában fennállnak. A vétkesség megállapítása egyébként ezekben az esetekben legtöbbször nem is volna lehetséges. Ha a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, a dolgozó mentesül a felelősség alól (Mt. 123. § 2. bek.). A vétkességre való tekintet nélküli — objektív — anyagi felelősség körébe tartoznak a Munka Törvénykönyvében meghatározott eseteken felül a raktári dolgozók és a kereskedelmi dolgozók leltárhiányért fennálló anyagi felelősségének esetei is. Ezeket az eseteket külön rendelkezések szabályozzák. A dolgozó a munkaviszonyból eredő kötelezettségének megszegésével a vállalatnak, intézménynek stb. vétkesen okozott kárért a következő szabályok szerint tartozik felelősséggel: A teljes kárért felelős a dolgozó, ha a károkozás szándékosan történt a (Mt. 121. § 2. bek.) A dolgozó a gondatlanul okozott kárért (Mt. V. 187. §) általában havi alapbérének tizenöt százaléka erejéig felel. Havi átlagkeresetének ötven százaléka erejéig felel azonban akkor, ha a kár pl. a foglalkozási szabályok súlyos megsértésének eredménye. A vezető állású dolgozó pedig hat heti átlagkeresetének erejéig felel, 308