AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Németh Mária: Hírlapok mikrofilmezése

delkezésre, amely jelenleg még perforált filmmel dolgozik. A közeljövőben azonban bevezetésre kerül a célnak jobban megfelelő perforálatlan film. A hírlapokról a negatív mellett pozitív másolat is készül az olvastatás céljára. A könyvtár ui. kivonja a forgalomból mikrofilmen meglevő hírlapjai közül azokat, amelyek egypéldányosak, és az eredeti helyett a mikrofilmet használtatja. Bár ez a rendelkezés — éppúgy, mint külföldön — kevéssé népszerű a kutatók körében, az egyetlen reális intézkedés hírlapjaink megóvása érdekében. A „lázongó" olvasót pedig igyekeznünk kell azzal megnyugtatni, hogy számára jó leolvasógépek beállításával zavartalan kutatási lehetőséget biztosítunk. A könyvtár természetesen nem tagadhatja meg azt, hogy külső intézmények számára — később említendő szolgáltatások keretében — ne bocsásson rendelkezésre pozitív mikrofilmeket. Mivel ilyenkor mindig a negatív filmről készült a másolat, lassan az a probléma bontakozott ki, hogy a túlzott használat veszélyeztetheti a negatív épségét, karcolásokat és egyéb sérüléseket eredményezhet. Ezért ezen alapfilmek használatának zárolását kellett elrendelni. A másolatok készítését áthidaló megoldással kell végrehajtani, esetleges másodnegatív elkészítésével, vagy egyéb technikai eljárások segítségével. Ezzel az intézkedéssel párhuzamosan határozat született a régebben készült mikrofilmek állapotának folyamatos ellenőrzésére, valamint a kezdeti stádiumban becsúszott hibák kiküszöbölésére is. Mindezen intézkedések révén az Országos Széchényi Könyvtár hírlap-mikrofilmezési munkája mind elvi, mind gyakorlati síkon színvonalassá válik és megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket az utókor támaszthat vele szemben. Egyetlen — de annál fájóbb — negatívumot kell itt megemlítenünk, azt, hogy a filmezés üteme a gépi és a személyzeti helyzetből következően lassú, és nem áll arányban azzal az anyagmennyiséggel, amelyet meg kellene örökítenie. Azt, hogy a Hírlaptár anyagából mennyit kell filmre venni, ma nem vagyunk képesek pontosan megmondani, ehhez még hosszabb időt igénylő felmérés szükséges. De ennek ellenére a mikrofilmezendő anyag nagyságát két gondolatsor összekapcsolásával tudjuk megvilágítani. Ezek közül az egyik azt rögzíti, hogy programunk keretében minden jelentős hazai központi és vidéki, sőt külföldi magyar hírlapot is szükséges reprodukálnunk, a másik viszont azt állapítja meg, hogy csupán a kb. száz legolvasottabb és egyben legjelentősebb országos jellegű hírlap 15 millió mikrofilm felvételt igényel. Ha ezt szembeállítjuk a jelenleg maximálisnak nevezhető évi 600 000-es teljesítménnyel, akkor kiderül, hogy csak a kiemelt címek fényképezése kb. 25 év kapacitását veszi igénybe. Ennek az időtényezőnek és az anyag állapotának egybevetése nyugtalanító perspektívát tár elénk és kötelezővé teszi a könyvtár számára egyrészt azt, hogy minden eszközzel — esetleg külső kapacitás bekapcsolásával is — növelje a mikrofilmezés mennyiségét, másrészt azt, hogy az anyagmegóvásnak minden rendelkezésre álló eszközével biztosítsa az eredeti sorozatok megőrzését addig, amíg azok — esetleg csak hosszú idő múlva — felvételre kerülhetnek. Befejezésül vissza kell térni arra a gondolatra, amit már eddig is hangsúlyoztunk, hogy az OSZK hírlap-mikrofilmezési munkája országos jelentőségű. De nemcsak abban az értelemben, hogy a könyvtárak összességének vonatkozó állományát felhasználva, a teljesség igényével állít össze alappéldányokat, hanem más, közvetlenebbül érvényesülő vonatkozásokban is. Bár ezek nem tartoznak jelen összefoglalásunk keretébe (a témával kapcsolatban ld. Bábiczky Béla tanulmányát), mégis — a teljes kép kedvéért — röviden ezeket is megemlítjük. 290