AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Babiczky Béla: Az országos állományvédelmi mikrofilmezési program és Nemzeti Könyvtárunk

A hírlapok állományvédelmi mikrofilmezésének kérdését itt nem tárgyaljuk, mert ezzel jelen évkönyvünkben külön tanulmány foglalkozik. A folyóiratok mikrofilmezése állományvédelmi szempontból általában nem sürgős feladat, mert azok a könyvtárak egész sorában sokszor több példányban is megtalálhatók, papíranyaguk tartósabb a hírlapoknál, állapotuk is jobb. Mindezek következtében mikrofilmezésük a munkálatok első szakaszában csak indokolt esetben lehet szükséges. Az 1963. évi felmérés adatai mögött tehát — eltekintve a kiválasztással kapcsolatos munkálatoktól — lényegesen kisebb mikrofilmezési munka rejlik, mégis a periodikák, főként a hírlapok mikrofilmezése sokmilliós tétel és az országos állományvédelmi mikrofilmezési program keretében külön feladatként kell kezelni. Az országos hírlap-mikrofilmezési program megindítása elsőrendű és sürgős féladat. A párhuzamos mikrofilmezés kiküszöbölése A mikrofilmezés során először a kevés példányban meglevő, unikumnak számító egységeket szükséges reprodukálni. így az eredetit meg lehet a túlzott igénybevételtől óvni, és a pozitív másolatok révén az adott cím használatát több könyvtárban is lehet biztosítani. A több példányban nyilvántartott művek mikrofilmezésére a második menetben kell csak sort keríteni. Akkor is ügyelve arra, hogy a filmezés csupán egyetlen esetben történjék meg, mégpedig a legteljesebb, legépebb példány alapján. Másolatokkal természetesen ez esetben is el kell az igénylő könyvtárakat, intézményeket látni. A rendelkezésre álló szűk kapacitás mellett tehát — a gazdaságosság elvének ellentmondó és az előbbrejutást visszatartó — párhuzamos mikrofilmezést általában gondosan el kell kerülni. Bizonyos határokon belül azonban ezt mégis megengedhetőnek lehet tekinteni olyan esetben, amikor az egyeztetéshez szükséges munka és költségek nagyobbak, mint a mikrofilm párhuzamos elkészítése. Meg lehetne állapodni pl. abban, hogy 20—30 oldalnyi dokumentumok mikrofilmezéséhez egyeztetésre nincs szükség. Az összehangolás tehát esetleg csak nagyobb terjedelmű művekre lenne kötelező. A párhuzamosságok kiküszöbölését jól előmozdíthatják az egyes mikrofilmgyűjteményekjegyzékeinek megjelentetésével, vagy mikrofilm KC létesítésével. Az állományvédelmi mikrofilmezés összehangolása csak komoly bibliográfiai előkészítéssel, lelőhelyjegyzékek, központi címjegyzékek alapján lehetséges. Szükséges továbbá a programban részt vevő könyvtárak mikrofilmezési terveinek cím szerinti egyeztetése. Ezt a munkát egybe kell kapcsolni a könyvtárak állományában meglevő leginkább teljes és sértetlen példányok kiválasztásával. Az ily módon végrehajtott előkészítés időigényes könyvtárosi feladat, és jóelőre meg kell előznie a mikrofilmezés technikai végrehajtását. Az összehangolás gyakorlatilag járható útja azonban nem lehet az, hogy a filmezés megkezdését a számba jöhető anyag teljes felméréséig elhalasszuk, hanem a, feladatokat típusok szerint meg kell osztani a könyvtárak között. A munkamegosztás egymagában is jelentős párhuzamo sság kiküszöbölését teszi lehetővé. A munkamegosztás kereteinek kialakításához az 1963. évi felmérés anyagát jól fel lehet használni, de a feladatok szétosztása után az egyes kategóriák részletterveit, az egyeztetést és a munka arányos részét annak 270