AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Pukánszkyné Kádár Jolán—Berczéliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

viszonyítva megtízszereződött. Itt is csak a legfontosabb és legértékesebb szerzeményeinket említjük meg, köztük elsőül azt a 3 metszetet, melyet Rexa Dezsőtől szereztünk: Lodovico Burnacininek (1636—1707), a XVII. század jeles építészfestőcsalád tagjának műveit. Burnacini közel 30 esztendeig élt Bécsben, a császári udvar szolgálatában. Gazdag munkásságának eredményeit az Österreichische Nationalbibliothek, az Albertina és néhány európai közgyűjtemény őrzi. Vásárlás és hagyaték útján került hozzánk Jaschik Almosnak és Jaschik Álmosnénak 815 darabot számláló gyűjteménye. A díszlettervek, figurinók és vázlatok többségükben a Nemzeti Színház részére készültek 1937—1944 között, amikor Jaschikné díszlettervezője volt a színháznak. Férje csak egy-egy darab megtervezésére vállalkozott {Csongor és Tünde, Peer Oynt, Madarak, Roninok kincse stb.). Jaschik«énak 1944 utáni tervei is megtalálhatók e gyűjteményben, más színházak ós film számára. 1955-ben vásároltunk Laszka Gézától, a Színházak Központi Festőműtermeinek egyik legrégibb munkatársától egy 42 képből és egy vázlatkönyvből álló gyűjteményt. Ennek legértékesebb darabja a vázlatkönyv és 10 festmény, mely Pietro Travaglia munkája. Travaglia milánói származású festőmester volt, aki valószínűleg 1771-ben került Eszterházára díszlet- és jelmezfestőként. E vázlatkönyv ottani működésére vonatkozóan tartalmaz értékes anyagot, és igen sok támpontot nyújtott Hórányi Mátyás munkájához, s valószínűleg haszonnal fogják forgatni mindazok, akik a hazai díszletfestés történetével óhajtanak foglalkozni. A Laszkától vásárolt többi kép közül Burghardt Ágoston két képét tudtuk megfejteni: A görög rabszolga c. operetthez 1899-ben, a Mikádó címűhöz 1891-ben tervezte a díszleteket, mindkettőt a Népszínház részére. Molnár Árpád Lohengrindíszlete (1910?) szintén ebben az anyagban volt. 1955—1959 között elkezdtük az eredeti díszlettervek tervszerű gyűjtését. Ennek jegyében vásároltunk Básthy Istvántól, a két háború közötti fővárosi színjátszás sokat foglalkoztatott díszlettervezőjétől összesen 97 db-ot; Pán József özvegyétől a hagyaték 164 darabját, javarészt filmekhez készült terveket (Életjel, Semmelweis, Feltámadott a tenger). 1957-ben 4 színezett metszettel gyarapodtunk: a nagy olasz díszlettervezőés építész-család egyik tagjától, J. G. Bibienától származnak e művek, s így a XVIII. századi nagy-barokk korszakot is képviseli osztályunkon néhány terv. 1959-ben Márffy Ödön festőművésznek (1878—1959) D'Annunzio: A holt város c. darabjához készített tervét vettük meg. A darabot a Thália Társaság mutatta be 1907-ben. A terv a művésznek egyetlen színházi díszlete. Ugyanebben az évben került hozzánk Spanraft Ágostonnak, a Nemzeti Színház (1872—1877) és az Operaház (1884—1910) neves díszletfestőjének 10 db részint ismert, részint még agnoszkálatlan terve. Az előbbiek közé tartozik a Gyöngyhalászokhoz (Operaház 1888), az André Chénier-hez (Operaház 1897), a Psyche c. baletthez (Operaház 1906) és a Troilus és Cressidához (Nemzeti Színház 1900) készült terve. Neogrády Miklós a Vígszínháznak volt állandó díszlettervezője 1940—1949 között. Gyűjteményünkben 52 díszletterv képviseli munkásságát, éppen ebből a korszakból. Németh Antal révén közel 2000 olyan fénykép került birtokunkba, mely a Nemzeti Színház képanyagát egészíti ki. Különösen becsesek azok az albumok és képek, melyek Az ember tragédiájának a már meglevő centennáris Nemzeti 23&