AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - V. Windisch Éva: Versgyűjtemény Kovachich Márton György felesége emlékére

2 Ez a kép válik a Joanna emlékezetére összeállított versgyűjtemény kiindulópontjává, ihletőjévé. Elsőnek egy Budán átutazó német költő, a szász származású, mezőgazdasági munkásból Wieland hatására költővé fejlődő Gottlieb Hiller „Naturdichter", ír verset a már csak képről ismert Joanndhoz.* Kovachich 1806-ban megjelenteti a verset, egyben felkérve barátait, ismerőseit hasonló emlékversek írására, s arra, buzdítsanak másokat is versírásra.

5 A kiszemelt poéták között Kovachich szétosztja a Czetter-íéle metszetet. A fővárosiakhoz, így a fiatal, még joghallgató Horvát Istvánhoz, akivel jó személyes kapcsolatban is áll, Karl Anton Gruber német költőhöz, Christof Böslerhez, a Vereinigte Pest-Ofner Zeitung szerkesztőjéhez közvetlenül, vagy Eggenberger könyváruson keresztül juttatja el a képet. Országos méretű tudományos anyaggyűjtésen gyakorlott szervezőkészsége azonban nem áll meg Pest-Buda határainál, s az ország különböző részein lakó ismerőseihez fordul, a kép terjesztését, s emlékversek Íratását kérve tőlük: Győrben Balogh Sándorhoz, Pozsonyban Lehotzkyhoz, Nagyváradon Tertina Mihályhoz, Erdélyben Aranka Györgyhöz. Baróti Szabó Dávidhoz közvetlenül fordul: bár személyesen nem ismerik egymást, Kovachich megküldi néhány munkáját az idős költőnek, beszámol az antológia kiadásának tervéről, s megjegyzi: bár sokan biztatták, hogy kérjen verset Baróti Szabótól, mint az ország klasszikus költőinek egyikétől, ő mégsem meri ezzel a kéréssel terhelni.

6 Közép-Szolnok vármegye jegyzőjéhez — aki Kovachich műveinek terjesztését is végezni szokta — tíz példányt küld az arcképből, s arra kéri, akár román vagy örmény nyelvű verseket is Írasson, mivel azt szeretné, ha gyűjteményében minden magyarországi költő szerepelne.

7 A megbízottak készséggel vállakoznak a szokatlan feladatra. Balogh Sándor többek között Rájnist buzdítja versírásra: úgy látja, írja Kovachichnak, hogy a nagy férfiú költői vénája még nem száradt ki.

8 Tertina tanároknak, tanítóknak osztja szét Joanna képmását, de küld belőle Szegedre Vedres István mérnöknek is, Cserey Farkasnak, hogy az erdélyi költőket buzdítsa írásra, s néhány feljebbvalójának, akik gyűjtik a metszeteket.

9 Aranka a Kovachichot jól ismerő Teleki grófnak, Béldi István főkormányszéki tanácsosnak, s néhány „jobb poétának" küld képet; „megpróbálom — írja —, ha német és oláh poétákra is kaphatnék; az örmények illiterátusok tellyességgel". S bár ő maga már idős, s „a'volt kicsiny poetica vénának nem lehetett ki nem száradni, azonban a Mlgos Ur Baráttságának tüze... felmelegítvén, egy próbát tettem...", s maga is küld verset.

10 Az első beérkező verseket Kovachich egyenként nyomatja ki, de hamarosan elhatározza, hogy gyűjteményt készít belőlük sajtó alá. Ugyanakkor, minthogy a versírók nagy része nem is ismerte Joannát, többek részéről felmerül annak igénye, hogy néhány adatot megtudjanak a fiatal asszony életéről, egyéniségéről. Ekkor írja Kovachich az említett kis életrajzot — egyben fia számára is —, s a képpel együtt vagy azt követve 1806 második felében ezt is szétküldi az országban.

11 Az életrajz szives fogadtatásra talál Kovachich baráti körében: mint Aranka írja válaszlevelében: „Nagy megilletődéssel olvastam a' Nagy Kovachichnak történeteit, szerencsétlenségeit, a'mint azok a' maga tollából érzékenyül folytának: meg fogom azt a' jövő emlékezeteknek tartani... Ki tudja, mikor leszen egy únt órám, feljegyzem én isfővebbpontyait éltem változásainak.. ."

12 Míg ez folyik: a pest-budai költők el is készülnek verseikkel, s ezek egyenként napvilágot is látnak, többnyire sablonos kis metszettel díszítve, s néhánysoros 196