AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár alapítólevele

Az Országos Széchényi Könyvtár alapítólevele BERLÁSZJENŐ Kollányi Ferenc a Széchényi Könyvtár történetéről szóló művének (A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára 1802—1902.

1. k. Budapest, 1905.) 59—68. lapjain részletes tájékoztatást nyújt arról a hivatalos eljárásról, amelyet Széchényi Ferenc 1802 márciusában a nemzeti könyvtár felállítása érdekében megindított. A rendi világban hosszú közigazgatási utat kellett megjárnia minden országos jelentőségű ügynek, amíg gyakorlati megvalósulásra juthatott. Akármely hatóságtól (megyétől, várostól) indult is ki, felülvizsgálatra felkerült a Budán működő kormányhatósághoz, a magyar kir. helytartótanácshoz, innen pedig végső döntés céljából a király elé, pontosabban a király bécsi „kabinetirodájába", a magyar kir. udvari kancelláriába. Ennek a két politikai szervnek, a helytartótanácsnak és a kancelláriának az országos jog alapján minden esetben hivatalos véleményt kellett nyilvánítania. E nélkül uralkodói végzés nem jöhetett létre. Meg kell azonban jegyezni, hogy Mária Terézia óta volt az uralkodónak egy nem alkotmányos, titkos véleményező szerve is, az ún. államtanács (Staatsrat). Mielőtt bármely királyi elhatározás megszületett volna, a fentebb említett kormányszervi állásfoglalásokat az államtanács is áttanulmányozta; tulajdonképpen ez volt az a fórum, amely a királyi döntéseket sugalmazta. Formailag azonban az uralkodó mindig a helytartótanács és a kancellária véleményét mérlegelte. így történt olyankor is, ha valamely folyamodvány közvetlenül a királyhoz volt intézve. Az ilyen ügyiratot az udvari kancellária leküldte a helytartótanácshoz javaslattétel végett, majd a visszaérkező aktához maga is megjegyzéseket fűzött. Széchényi Ferenc könyvtáralapítási ügye is megjárta ezt a hivatalos utat. A kezdeményező lépés — mint említettük — 1802 márciusában történt, amikor Széchényi terjedelmes folyamodványt intézett Ferenc királyhoz azzal a kérelemmel: engedje meg, hogy a magyar kultúra fejlődését reprezentáló s egyben előmozdítani hivatott különleges könyvgyűjteményét s annak kiegészítő részeit az országnak ajándékozza úgy, hogy az bármely érdeklődő számára nyilvános könyvtárul szolgálhasson. Ezt a német nyelven megírt folyamodványt Kollányi magyar fordításban csaknem szó szerint közli idézett művének 59—65. lapjain. Ugyancsak bőven ismerteti a helytartótanácsnak e kérdésben 1802. április 26-án nyilvánított álláspontját, valamint az udvari kancelláriának ehhez csatolt észrevételeit (66—67.1.). Ezután röviden megemlíti az államtanács bizalmas véleményét, majd átírva is, fakszimilében is közreadja a legfelsőbb elhatározás szövegét (68. 1.). 182