AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Borsa Gedeon: A római Szent Péter bazilika építése javára hirdetett búcsú magyarországi terjesztésére készített nyomtatványok (1508—1509.)
A rérnaí Sxemt Péter bazilika építése javára hirdetett búcsú magyarországi terjesztésére készült nyomtatványok (1508—1509) BORSA GEDEON II. Gyula pápa 1506. április 18-án helyezte el ünnepélyesen Rómában azr. új Szent Péter bazilika alapkövét. A kora középkorból származó épület ugyanis már erős javításra szorult. Ehelyett inkább egy nagyobb, szebb templomot akartak emelni, amely azonban szükségszerűen együtt járt a régi teljes lebontásával. A pompakedvelő és a művészeteket bőkezűen pártoló pápa mindent elkövetett,, hogy az új bazilika építése még uralkodása idején (1503—1513) minél nagyobbelőrehaladást érjen el. Ezért — a kor bevett szokásának megfelelően — bűnbocsátóbúcsút is rendelt el az építkezés támogatására. Ezen önmagában akkoriban csakúgy nem botránkoztak meg, mint manapság jóléti, vagy művészeti célra rendezett sorsjátékon. A templomépítés javára hirdetett búcsúk általában igen elterjedtekvoltak egész Európában abban az időben. 1507. február 12-én kelt bullájában („Salvator noster") felhatalmazta azokat r akik a nevezett célra bizonyos összeget („10 grossi Julii"), vagy annál többet helyeznek el a gyűjtőládába, hogy haláluk órájában gyóntatójuktól teljes bűnbocsánatot nyerjenek. Aki kevesebbet adott, az túlvilági büntetése egyharmada alól kapott felmentést. Ez a búcsúlehetőség eredetileg csupán egy évre szólt, de már 1507. május 12-én korlátlan határidőre meghosszabbították. A búcsú előfeltételei között az adomány Rómában történő átadása szerepelt, amihez vagy személyes megjelenés, vagy megbízott kiküldése volt szükséges, így bizony csak korlátozott számban vették igénybe a búcsú lehetőségét. Ezért 1507. november 4-én kelt bullájával („Et si ex commisso nobis")—eltekintve a személyes római megjelenéstől — a búcsú elnyerését a pápa kiterjesztette gyakorlatilag az egész akkori keresztény világra, annak lebonyolítását pedig az obszerváns ferencesekre bízta. 25 rendtartományban — közöttük a magyarban és a csehben — Hieronymus Torniello generálvikárius személyre szólóan kapott búcsúbiztosi felhatalmazást ugyancsak 1507. november 4-én. Az ő hamarosan, 1508. augusztus 8-án bekövetkezett halála után az említett feladatot 1508. szeptember 20-án Franciscus Zenóvo, ruházták, aki ezt egészen 1512. április 10-én bekövetkezett haláláig végezte. Korban már nem tartozik szorosan a mostani témánkhoz a búcsú további sorsa, így arról röviden csak az említhető meg, hogy Torniello, ill. Zeno utódai közül az obszerváns ferences generálvikáriusi poszton még az 1528-ban elhunyt Christophoro de Forli is ellátta e búcsúbiztosi tisztet. 1518. január 5-én pedig a búcsút a római Szent Péter bazilika építésére újra megindították az említett )2 * 17$
