AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Pethes Iván: A zeneművészet és a zenetudomány könyvtári osztályozásának kérdései

Összegezve Coates rendszerének tanulságait, a szisztéma sikeresen építi és dolgozza fel a zeneirodalom és zeneművészet egészét. Rendszerében a jelzetalkotás — mely, ismételjük tisztán betűjelekből áll — lehetővé teszi, hogy kiugróan elváljon egymástól a zenéről szóló irodalom és a zenemű. Nincsenek benne téves és helytelen kategóriák, korszerű szinten, modern terminológiával, meghatározott fogalmakkal dolgozik. A rendszer hajlékony, mert valamennyi kategória, valamennyi keresztmetszetnek megfelelő csoportosításban szerepelhet, végezetül mert a fejlődés számára további kombinatív megoldásokat tesz lehetővé. Ami kifogás a szisztéma ellen felmerülhet, az a következő: 1. a betűjelek természetes tagolását kizárólag a / és () jelek biztosítják, ezek pedig hosszabb jelzetek esetén elégtelennek bizonyulnak; 2. a zeneszerzők betűrendes főtáblázati szigláiból igen jelentős nevek hiányoznak, mint pl. Hindemith, Respighi, Webern stb., hogy a nevesebb magyar zeneszerzőkről ne is beszéljünk, kiknek nevét még az angolszász beállítottságú bibliográfusnak is illik ismerni. (Meggondolandó, hogy a kódot a legnevesebb zeneművészekre, zenetudósokra is érdemes lenne kiterjeszteni); 4. a néprajzi és földrajzi alosztások kifejezetten angolszász beállítottsága, mely ezek használhatóságát a nem angolszász zenei könyvtárak számára ebben a formájában erősen megnehezíti. Mindent egybevetve azonban Coates bibliográfiai osztályozási rendszere a zenei könyvtárak számára —• az említett hibák korrekciója után — annak bevezetésére alkalmas alapot nyújt. Jegyzetek 1. Zenemű alatt, jelen dolgozatunkban, minden esetben kéziratos, vagy valamely sokszorosítási eljárással készült hangjegyes művet (kottát) értünk. (Pl. partitúrák, szólamok.) Általános terminológiánk egyébként megegyezik (Vécsey Jenő): A zeneművek könyvtári címleírása. Bp. 1958 c. mű gyakorlatával. Minden esetben kiemeljük a zenemű fogalma alól, az „auditív-zeneműkiadás" termékeit: a hanglemezt, magnetofonszalagot. 2. Zenei vonatkozású irodalom, zeneirodalom alatt a tárgyalás során — az abban foglalt zenei illusztráció terjedelmére való tekintet nélkül — minden olyan kéziratos, vagy sokszorosítási eljárással készült írást értünk, melynek tárgya a zenetudomány egésze, vagy annak valamely részterülete. 3. Hazai viszonylatban ilyennek tekinthetők az Országos Széchényi Könyvtár Zenetörténeti Gyűjteménye, a Debreceni Egyetemi Könyvtár Zeneműtára, valamint az Állami Gorkij Könyvtár Zeneműtára. E helyt kell megállapítanunk, hogy a formai elkülönítésnek ez a módja, mind a kutató, mind a könyvtáros számára rendkívül előnytelen. Irodalotnjegyzék Bacon, Francis: The two books of Francis Bacon on the proficience and advancement of learning divine and human. 1605. ua. latinul bőv. és átd. kiad.: De dignitate et augmentis scientiarum. 1623. Bliss, Henry Evelyn: A bibliographic classification. New York, 1940—1953. Boulliaud, Ismael: Gatalogus bibliothecae Thuanae . . . Paris, 1679. (Közli Gulyás: A bibliográfia kézikönyve c. művében.) The Britisch Catalogue of Music. 1957, 1958, 1959. London, BNB. Brown, James Duff

: The subject classification . . . 2nd ed. London, 1914. Brunet, Jacques Charles: Manuel du libraire et de Vamateur de livres. 5me ed. Paris. 1860 — 65. Coates, Fi. J.: The British catalogue of music classification. London, 1960. Collison, Robert L[ewis]: Indexes and indexing. Guide to the indexing of books.

. . andtheir material, with a reference section and suggestions for further raeding. (2. ed. rev., enl.) London, 1959. 91