AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Kozocsa Sándor: Casanova Magyarországon

Tusculanum, tompa tücsökszó. Ezt hallgatta este Cicero. Sötét pincék szőke, hűs bora. Ezt hajtotta fel Casanova." Később is kölcsönveszi a hírhedt Maestro alakját, még dallamos operettverseihez is; az „Egy szerelem három éjszakája" c. zenés tragédiájában: ,,Igen felsültem Petrarcát követve, Jobban bevált Casanova receptje: Az élet volt az én művészetem". Az első vers 1947-ben, az utóbbi 1960-ban keletkezett. 1956-ban Vidor Miklós Casanova címmel a Dunántúl folyóiratban megjelent versében hódolt emlékének.

53 A magyar Casanova-nyomok felderítése terén legalábbis bibliográfiai szempontból a legértékesebb kutatásokat J. Rives Childs végezte Casanoviana című 1956-ban Bécsben megjelent hatalmas bibliográfiájában, amely a magyarországi Casanova-adatoknak is gazdag tárháza. Childs a Casanova-kutatást az ugyancsak általa szerkesztett Casanova Gleanings évenként egy füzetben megjelenő folyóiratában tovább folytatja, s a bárhol észlelhető Casanova-megmozdulásokat állandóan figyelemmel kíséri.

54 Az 1957. év ismét hozott újat a Casanova-szemlélet szempontjából: Bemenyik Zsigmond Casanova látogatása Voltairenél címmel részleteket közölt Ismeretlen V oltaire-levelek című könyvéből. A költői fikció nemcsak érdekes, de tökéletes hangulat-hatású is (a fiktív levél Ferneyben kelt 1763 június 8-án, melyben Denis-né asszonynak számolt be „a félelmetes nőhódító"-ról.

55

) Ugyancsak ebben az évben a Bibliotheca kiadásában megjelenő Hasznos Mulatságok sorozatban, a Vigyázat! Szélhámos! c, a nagy szemfényvesztők, kuruzslók műhelytitkairól készült gyűjteményben (Báth-Végh István, Agárdi Ferenc és Tiszay Andor szerkesztésében) Márkus László A szélhámosok királya: Casanova címmel írt hősünkről szellemeskedő elmefuttatást.

56 Az Élet és Irodalom. 1958-ban a következő hírt röpítette szét: „Casanova emlékiratának teljes, cenzurázatlan kötetét a wiesbadeni Brockhaus kiadó a közeljövőben akarja kiadni. Ez lenne a 160 évvel ezelőtt írt kézirat első, teljes kiadása".

57 Baumgarten Sándor, idegenben élő magyar kutató 1958-ban Didier-nél (Paris) megjelent Le crépuscule néo-classique Thomas Hofe c, a híres skót származású amsterdami régiségkereskedőről (1769—1831) késztilt jólsikerült portréjában, Casanovának a üope-házzal való „üzleti" összeköttetéseit világította meg: különösen a „cég" hollandiai filiáléjával tartott fenn titkos, sőt kabalisztikus, de mégis jó kapcsolatot.

58 A Memoire-ok eleddig legutolsó kiadása 1960-ban jelent meg a Gondolat Kiadónál Kolozsvári Grandpierre Emil válogatásában és fordításában, mint az Aurora sorozat 15. kötete. A fordító a könyv elején levő tanulmányban mindarról tájékoztat, amit ma tudni kell Casanováról: „az irodalom egész élete folyamán foglalkoztatta Casanovát. Emlékiratai igen széles körű műveltségről s állandó irodalmi érdeklődésről tanúskodnak, bár gyakorló íróvá csak öregkorára lesz, keserű duxi magányában". A fordítás igényes, finom és ízléses, kár azonban, hogy 279