AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Berlász Jenő: Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára

rendekhez folyamodni. Feliratukban—amelynek keltét nem ismerjük—részletesen ismertették a .öTorraí-könyvtár ügyének egész előtörténetét s kérték a szerződés ratifikálását.

68 Az országgyűlés azonban nem jutott el e kérdéssel való foglalkozásig; az 1848 tavaszán lejátszódó forradalmi események leszorították a napirendről az ilyen harmad-negyedrangú ügyeket. Nem lehetett célt érni a miniszteriális kormányrendszer fennállásának hónapjaiban sem. Igaz, hogy KárolyiTrattnerék — nem tudni miért — csak augusztus 12-én keresték meg egy folyamodvánnyal br. Eötvös József közoktatásügyi minisztert, hogy rendelkezését kérjék az immár húsz hónapja elintézetlenül heverő ügyük befejezéséhez.

69 Ekkor már késő volt. Eötvös, mint Horvát István tanítványa és lelkes tisztelője is nyilván teljes jóindulattal támogatta volna a kérelmet, de az egyre növekvő politikai zűrzavarban szó sem lehetett többé az effélékkel való foglalkozásról. Még kevésbé járhatott eredménnyel az a kérvény, amelyet a Batthyány-kormány fennállásának utolsó napjaiban, augusztus 30-án magához István főherceghez intéztek a Horvát örökösök képviselői.

70 Csakhamar kitört a szabadságharc. Eötvös is, István nádor is elhagyták hivatalukat. Mégis a szabadságharc napjaiban még egyszer felmerült hivatalos fórumon a florwí-könyvtár ügye. A Kisfaludy-Társaság Révai Miklós születésének százados évfordulójára készülődve, életrajzának megíratasa és Grammatikái^, III. kötetének kiadatása céljára tanulmányozni szerette volna a fTormí-hagyatékban fennmaradt i?éww'-kéziratokat, s evégből 1848 októberében engedély kért Szász Károly közoktatásügyi államtitkártól a Hormi-könyvtárban való kutatásra. Szász Károly tájékozódván a helyzetről, előbb elutasította a kérelmet,

71 utóbb azonban hozzájárult ahhoz, és utasította Kuhinyi Ágostont a -Révai-kéziratok kiadására.

72 Károlyi-Trattnerék azonban nem voltak hajlandók a kutatáshoz hozzájárulásukat adni, inkább arra kérték Kuhinyit, lépjen fel az államtitkárnál a csaknem két év óta aláiratlan szerződés jóváhagyása érdekében. Persze, ez teljesen időszerűtlen volt.

73 Ezután csaknem három év múlt el anélkül, hogy a iíorraí-könyvtár kérdése bármilyen formában aktualitást nyert volna. A nagyértékű szellemi kincs letétként hevert a Múzeumban anélkül, hogy akár a forradalmi, akár az abszolutista hatóságok hajlandók lettek volna a kérdéssel foglalkozni. A tudományos kutatók azonban nem tudtak belenyugodni ebbe az állapotba. 1851 vége felé ismét kísérlet történt a zár alatt levő anyagba való betekintésre. Ez alkalommal Érdy János múzeumi őr próbálkozott egy régészeti feladat kapcsán Horvát István kézirataihoz jutni. Kuhinyi Ágoston ez alkalommal ismét felszólította Károlyi-Trattnerékat, hogy kivételesen adjanak engedélyt a kutatásra.

74 Ezek azonban most is hajthatatlanok maradtak, a kérést elutasították, de újra felhasználták az alkalmat arra, hogy 1852. január 9-i válaszukban Kuhinyit a szerződés ratifikálása érdekében eljárásra hívják fel.

75 Nem tudható, kinek a kezdeményezésére és miféle közbenjárásra, de az ügy ugyanezekben a napokban meglepetésszerűen elmozdult a holtpontról. A császári és királyi helytartóság alelnöke, Anton de La Motte 1852. január 11-i kelettel leiratban értesítette Kuhinyi múzeumi igazgatót, hogy Albrecht főherceg Magyarország katonai és polgári kormányzója január 5-én kelt 305/g. p. sz. iratával meghatalmazást adott a Horvát István-féle tudományos gyűjteménynek 60 000 conventionális forinton való megvásárlására. Egyben felhívta az igazgatót, hogy az ilyen értelemben megfogalmazandó szerződést megerősítés végett a fő260