AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Berlász Jenő: Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára
nak ügye egészen időszerűvé vált és gyors eljárást kívánt. A további tárgyalásokra az elhalt tudós végrendeletének végrehajtói voltak illetékesek, névszerint: Károlyi-Trattner István (-j-1863) a nyomdatulajdonos és kiadó, Beseta János (1776— 1862) a német nyelv és irodalom egyetemi tanára, egyben királyi könyvbíráló, valamint Waltherr László (1788—1865) akadémiai levelező tag, a Károlyi grófok levéltárnoka. 43 Mindhárman önzetlen, szolgálatkész, hű barátai voltak Horvátnak, részben fegyvertársai is azokban a harcokban, amelyeket az elhunyt elvi ellenfeleivel megvívni volt kénytelen. Különösen Károlyi-Tmttnemsbk köszönhetett sokat, ő volt az, aki a Tudományos Gyűjteményt Horvát szerkesztői gondjaira bízta s ezzel nemcsak irodalmi pozíciót, hanem szép jövedelmet is biztosított neki. 44 Alig temették el Horvátot, Károlyi-Trattnerék nyomban hozzáfogtak a végrendelet meghagyásainak foganatosításához, többek között a könyvtáreladás ügyének előkészítéséhez. Ötven napon át dolgoztak az elhunyt könyveinek és egyéb tudományos rekvizítumainak rendezésén és számbavételén, gondosan vigyázva arra, hogy a gyűjtemény teljessége semmiképpen csorbát ne szenvedjen; munkájukban az elhunytnak idősebb fia, egyben tanszéki utóda, Horvát Árpád volt segítségükre. Fáradozásuk eredményeiről augusztus 16-án terjesztették elő a főherceg nádornak véleményes jelentésüket. 45 A május 2-án kelt nádori leirat kívánsága szerint először a könyvtárnak és kapcsolt részeinek tartalmi-mennyiségi adatairól iparkodtak felvilágosítást adni. Felterjesztésükhöz hét jegyzéket csatoltak, megfelelően annak a hét kategóriának, amely a gyűjtemény anyagából adódott. a) Az első jegyzék (Károlyi-Trattner összeállításában) a könyvtár zömét alkotó történettudományi anyag gazdagságát próbálta érzékeltetni. Egy 14 fólióból álló füzetben közel 350 műnek cím szerint való felsorolásával bemutatta, hogy a különböző népek, nemzetek történelmét, illetőleg a különleges történeti tudományágakat miféle jelentékeny alkotások képviselik. Kiderül ebből, hogy a gyűjteménynek kiváltképpen fontos összetevőit alkották a magyar, német, lengyel-cseh, orosz, olasz (és római), görög (és ógörög), francia, angol, skandináv, spanyol-portugál és a közelkeleti történelem feldolgozásai és forrásai XVI— XIX. századi kiadásokban. Ezek mellett becses részlegek voltak: a diplomatikai és numizmatikai művek, az egyháztörténeti kútfők, a könyvtárkatalógusok, valamint a filológiai feldolgozások és segédkönyvek. 46 b) A második lajstromban Horvát Árpád a görög-római auctorok XVII— XIX. századi kiadásairól adott tájékoztatót a legértékesebb 37 darab felsorolásával. 47 c) Ugyancsak Horvát Árpád nyújtott némi betekintést a könyvtár régi magyar állományába, sajnos nem műveket, hanem csak néhány szerző nevét említve. Megjegyezte azonban az ismertető, hogy az e nemű, kb. 2000 darabot kitevő kiadványok javarészt olyanok, amelyek a Széchényi Könyvtárban nem szerepelnek. 48 d) A negyedik conspectus (Waltherr László munkája) a könyvtár kiegészítő részét alkotó oklevél-, irat- és levélgyűjteményről tett jelentést. Eszerint a kollekció 94 eredeti középkori és 22 eredeti újkori oklevél mellett sokszáz másolatot ölelt fel; továbbá mintegy 50kötegre menő XVII— XIX. századi irat- és levélanyagot, köztük Giuseppe Garampi (1723—1792) pápai nunciusnak Koller 17 Évkönyv 257