AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Berlász Jenő: Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára

lését, hogy a Széchényi Országos Könyvtár őre, Horvát István saját nagyhírűi könyv-, kézirat- és oklevélgyűjteményét áruba készül bocsátani, s ezzel kapcsolatban fennáll az a veszély, hogy e nagyszerű nemzeti kincs külföldre vándorol. Kérte a nádort, hogy a könyvtárnak az ország részére történő megszerzése, illetve az ügynek a legközelebbi országgyűlés elé terjesztése érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye.

33 József nádor lelkesedéssel karolta fel a javaslatot. 1846. január 2-án hivatalból felszólította a Magyar Nemzeti Múzeum nemrég kinevezett igazgatóját, Kubinyi Ágostont, hogy meggyőződvén a hír valóságáról,, szerezzen be a Horvát-íéle gyűjteményről áttekintő ismertetést s azt terjessze fel hozzá.

34 Kubinyi a nádori leiratot január 5-én vette kézhez, de csak jó két hét múlva, 22-én közölte Horváttal annak tartalmát, felszólítva őt, hogy a gyűjteményét ismertető adatokat rendelkezésére bocsássa.

35 Igazgatójának felhívása úgylátszik váratlanul érte Horvátot, vagy talán rossz egészségi állapotban találta, mert arra. heteken át nem válaszolt. így Kubinyi sem tehetett jelentést a palatínusnak. József nádor március elején már sokalta a várakozást; 10-én újabb iratot intézett Kubinyihoz és jelentésének mielőbbi megtételére utasította. A nádor sürgetéséhez, nyilván az is hozzájárult, hogy időközben egy másik megye, Baranya közönsége is kívánságát fejezte ki a i/orwí-könyvtár megszerzése iránt.

36 Hogy Kubinyi miként adta tudtára Horvátnak a nádor türelmetlenségét, nem tudjuk — tény hogy Horvát még további hat hétig várakoztatta felsőbbségét. Válaszirata csak április 24-i kelettel érkezett meg a múzeumigazgatóhoz. Érdekes önvallomás ez a levél,

37 amelynek minden szava becses adalékot nyújt a Horvát-könyvt&r történetéhez, ezért megokoltnak tartjuk azt teljes egészében bemutatni. „Nagyságos cs. kir. Tanácsos Űr, különösen tisztelt nagy Uram! Érzékeny indulattal vettem mind Ő cs. kir. Fenségének a magyar haza tisztelve szeretett Nádorának, saját könyvtáram megvétele tárgyában Nagyságodhoz intézett két rendbeli felszólítását, mind pedig Tekintetes Nemes Neográd vármegye hazafiúi nemes gondoskodását, és annak következtében sok tekintetes nemes vármegyének kedvező kinyilatkozatát, de mind e mellett is kielégítő választ adnom legjobb szándékom mellett is nem olly könnyű, mint talán első tekintettel tetszenék. Negyvenhat éve folyt le, hogy könyvtáram mindenféle ínségeim, nyomorúságaim és aggodalmas életem közepetén egyetlen egy vigasztalásomul szolgált. Ettől megválnom annyi volna mint egyenesen a sírba taszítattni magamat, annál is inkább, mivel naponkint,, mikor csak tőlem lehetős, igen fontos s talán ollyan tárgyakkal foglaltosokodom belőle, milylyeneket más akárki a tudósok közzül bizonyosan nem olly könnyen fogna teljesíteni. Én tehát, míg csak szemem és jobbkezem el nem hagy, könyvtáramtól megválni semmi esetre nem tudok,, s úgy hiszem ezt nekem senki vétkül vagy makacsságul nem veheti. A mi különösen azt a kérdést illeti, miből áll könyvtáram, elmondhatom közönségesen, hogy Európában, sok nálam megfordult külföldi tudós véleménye szerint, a fejedelmi, nemzeti és herczegi könyvtárakon kívül ollyan nagy magányos könyvtár nem sok, vagy éppen egy sem találtatik. — Van benne a legdrágább theologus könyveken kívül, melyek meggyőződésem szerint egyenesen a magyar históriát is érdeklik, egy nagy görög és római classicus íróknak gyűjteményük; feltaláltatnak benne majdnem minden történeti kútfők, mellyek egész Európában kiadattak; — nem szűkölködik saját könyvtáram az örmény, arabs, persa, Sanskrit, mogol, történeti kútfők és szótárak nélkül is, mellyekkel együtt őriztetnek a lapp, finnus, czelta, gaelik s majd minden európai nyelvek szótáraik is. Bír továbbá könyvtáram mintegy 2000-nél több részint nagyobb,.. részint apróbb magyar munkákkal, mellyek az Országos Könyvtárban nem találtatnak. Ezeken kívül vannak nálam másoknak és ugyan jeles tudósoknak, nemkülönben Garampi. József, egykor igen híres Bécsi pápai követnek, előbb pedig pápai levéltárnoknak (kinek a magyar história olly tömérdek sokat köszön), valamint is Székely-Doba Sámuelnek, Koller Józsefnek s Révaynak kézirataik, magyar tudósoknak levelezéseik, s magamnak is valami 7—800 kötetre terjedő saját kézirataim. Okleveleim nem számosak, de jelesek; hanem szalma 25S