AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Ferenczy Endréné: Az Országos Széchényi Könyvtár Olvasószolgálatának története 1802—1919

egyetemi hallgató gimnáziumi tanuló tanár egyéb (író, művész, orvos, mérnök, jogász, katona stb.) Az egyetemi hallgatók mindjobban elmaradnak, valószínűleg a vizsgaidőszakban a növekvő helyhiány, a többórás várakozások veszik el kedvüket a könyvtár látogatásától, viszont az „egyéb" kategóriába sorolt olvasók száma növekszik. Természetesen ezek sorába nemcsak tudományos kutatókat kell értenünk; az egyetemi tanárok, írók, hírlapírók, művészek mellett e számot növelik az orvosok, műszaki értelmiségiek, jogászok egy-egy adat keresésére szorítkozó látogatásai, a hivatalnokoknak, kereskedőknek, iparosoknak elsősorban az aktuális hírlapanyag felé irányuló érdeklődései, sőt a nyugdíjasok szépirodalmi olvasgatásai is. Mégis, e foglalkozását tekintve vegyes összetételű olvasórétegnek, és emellett főleg a középiskolai tanárok számának növekedése egészséges fejlődést jelent a nemzeti könyvtár közönségszolgálatában, melynek célja végül is csak másodsorban lehet az egyetemi képzés támogatása, első helyen a nemzeti kultúra kincseinek megőrzése és a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé tétele áll. Az olvasott művek tartalmi megoszlásáról nem tudunk pontos képet alkotni. A forgalmazott nyomtatványok száma az olvasók számának általában a kétszerese. 1887-ben például 12 300 olvasó 21 633 művet használt, ugyanakkor az Egyetemi Könyvtárban ez évben 31 505 olvasóra 37 248 könyv, az Akadémiai Könyvtárban 8 807 olvasóra 10 807 könyv jutott, tehát a Széchényi Könyvtár viszonylagos, egy főre eső könyvforgalma a legnagyobb. A kéziratok keresettsége, összehasonlítva az előző korszakkal, csökken (1860-ban 3553 nyomtatvány mellett 1808 kéziratot használtak!), ennek oka szintén összefügg az egyetemi hallgatók számának megnövekedésével, akik a kéziratanyagot kevésbé, vagy egyáltalán nem keresték. A helyi használatban forgalmazott műveknek az állomány egészéhez viszonyított aránya hozzávetőlegesen így alakult: egy év alatt az összes nyomtatványoknak (beleértve az aprónyomtatványokat is, de a hírlapokat kivéve) kb. 14—20%-a, a kéziratoknak 10—15%-a, a hírlapgyűjteménynek pedig 17—25%-a fordult meg az olvasók kezén. A Hírlaptár forgalma, az anyag rendezett felállítása, a hiányok kiegészítése és a külön olvasóterem megnyitása után, érthető módon, rohamosan növekedett. A könyvtár évi statisztikája 1888-tól regisztrálja külön a hírlapolvasók számát, mely évente átlagosan az összforgalomnak 10—12%-át jelentette. (A számokat kizárólag a hírlaphasználatra kell értenünk, a folyóiratok ekkor még a könyvgyűjteményhez tartoztak.) A hírlapok használata a korszak kezdetén szinte kizárólag a helybeni olvasásra korlátozódott, mivel kölcsönzésüket, legalábbis az egyes évfolyamok beteltéig, az 1869. évi miniszteri leirat a legszigorúbban megtiltotta.

74 Ezt a tilalmat az 1898-iki szervezeti szabályzat még a múzeum tisztviselőire is kiterjesztette. A betelt évfolyamok, köttetés után, egészen 1884-ig, a Hírlaptár felállításáig, a nyomtatványok gyűjteményébe soroltattak és kölcsönzésükre a továbbiakban az ott érvényes rendszabályok voltak irányadók. így a kölcsönzési statisztika nem is tüntette fel külön a hírlapok forgalmát, annak számáról pontos adatunk nincsen, 15 Évkönyv 99K 1889 1918 1926 78o/

0 12% 1% 51% 14% 13% 45% 17% 10% 9% 22% 28%