AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Somkúti Gabriella: Korszerű természettudományos irodalom Széchényi Ferenc és Teleki László könyvtárában

A század elejének kitűnő vegyésze a francia E. Oeoffroy. Főleg az elemek vegyrokonságának vizsgálatával tűnt ki. A flogiszton-korszak legnevezetesebb vegyésze a berlini S. A. Marggraf. A párizsi egyetem tanárát, P. Macquer-t elsősorban nagy sikerű kémiai tankönyvei miatt említjük meg. Elements de chymie pratique és Elements de chymie théoretique c. művei, valamint Dictionnaire de chymie c. műve — az első vegytani lexikon — a kémia legsikeresebb könyvei közé tartoznak, kiadásaik és fordításaik száma temérdek. A század folyamán az érdeklődés a gázok felé fordult. M. V. Lomonoszov mutat rá először arra, hogy a vegyi reakcióknál lekötött, ill. felszabaduló gázokat is le kell mérni, nemcsak a szilárd anyagokat — s ezzel megfogalmazza az anyag megmaradásának elvét. Eredményére nem figyelnek fel, csaknem félszázad múlva azonban A. L. Lavoisier, a kémia XVIII. századi zsenije ugyanezt az elvet szögezi le. Ó dönti meg véglegesen a flogisztonelméletet s betetőzi az először R. Boyle által bevezetett kvantitatív módszer alkalmazását. Vele lezárul a flogisztonkorszak, s megkezdődik a pontos mennyiségi vizsgálatok kora. Lavoisier összegezte a gázok kutatása terén addig elért eredményeket is. A két legfontosabb felfedezés ezen a téren az oxigén (J. Priestley) és a szénsav (J. Black) felfedezése volt. Ugyancsak Lavoisier magyarázta meg először helyesen az égés, sőt az élet folyamatát is, ami szintén égés, vagyis oxidáció. Munkássága — főleg elméleti megállapításai — korszakalkotók a kémia minden területén. Nyomában 0. L. Berthollet, R. J. Richter és T. Bergmann főleg a vegyrokonság kérdésével foglalkoztak. A gázok vizsgálatának területén nagy jelentőségű még H. Cavendish és C. W. Scheele működése. Utóbbit a szerves vegytan megalapítójának tekintjük. Lavoisier működése gyakorlati téren is forradalmasította a vegyészetet. A kémia már ekkor behatolt az iparba, s új gyártási eljárások kidolgozásával elősegítette a nagyipari termelést. Különösen a textil-, bőr-, és élelmiszeriparban volt jelentős a tudomány segítsége az iparnak. A Lavoisier utáni kor vegyészeinek működése — L. J. Proust, J. Dalton, L. J. Gay-Lussac, H. Davy és J. J. Berzelius tevékenysége — már zömmel a XIX. század elejére esik. Széchényi gyűjteményében mindössze három kémiai tárgyú művet találunk. Az egyik P. Macquer-nek említett vegytani lexikona,

115 a második A. F. Fourcroy-nsbk, a kiváló francia vegyésznek munkája.

116 Fourcroy Macquer halála után huszonöt éven keresztül volt a „Jardin du Roi" kémia tanára. Erdemei nemcsak a vegytan fejlesztésének területén, hanem a francia nyilvános oktatás szervezésében is nagyok. A harmadik mű L. F. Crelltol, a helmstädti, majd göttingeni egyetem orvostudomány, ill. kémia tanárától való.

117 Teleki gyűjteményében szintén szerepel P. Macquer vegytani lexikona s ezen kívül még híres kémiai kézikönyveinek egyike.

118 A kitűnő tankönyvek, ül. kézikönyvek között kell megemlítenünk J. R. Spielmann művét is.

119 A szerző orvos, gyógyszerész és kémikus volt, végül a strassburgi egyetem tanára. Idetartozik R. A. Vogélnek, a göttingeni egyetem orvosprofesszorának több kiadást ért kémiai kézikönyve is.

120 G. E. Stahltól, a flogisztonelmélet megalapítójától is találunk művet.

121 Mind Stahl, mind F. Hoffmann elsősorban orvosok, munkásságukba erősen összefonódik a kémia az orvostudománnyal éppúgy, mint F. N. J. Jacquin bécsi orvosprofesszornál, aki a botanikában is kiváló eredményeket ért el, sőt ásványtannal és kohászattal is foglalkozott.

122 A jatrofizikai orvosi irányt követő F. Hoffmann hallei orvosprofesszor műve is orvosi jellegű.

123 202