AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Somkúti Gabriella: Korszerű természettudományos irodalom Széchényi Ferenc és Teleki László könyvtárában

Mihály unokája, Teleki József (1738—1796) vetette meg, nagyobb részét azonban fia, Teleki László, (1764—1821) a Kegyenc írójának édesapja gyűjtötte. Az adományozás után még gyakorlatilag sokáig nem volt a Társaság birtokában a könyvtár, helyhiány miatt továbbra is a Teleki-házban volt elhelyezve, itt használták a tudósok. Az átvételre csak 1844-ben került sor, az új elrendezés Toldy Ferenc munkája volt. Jellemző, hogy az új elhelyezésnél is nehézségek voltak, s a régi törvénykönyveken kívül éppen a természettudományi és orvosi szakkönyvek szorultak ki egy mellékszobába.

6 Az eredeti Teleki László-féle anyagot az 1860-as évek közepéig kezelték külön, ekkor beolvasztották a szakrendbe állított könyvanyagba. Jelenleg az akadémiai könyvtár kézirattárában levő kéziratos katalógusok alapján rekonstruálható. Teleki László neve alatt több könyvjegyzék található, részben azonos, ill. egyre bővülő címanyaggal. Ezek közül a legutóbbinak látszó, legbővebb katalógust választottuk ki.

7 A katalógus szakrendi, ezen belül nagyságrend érvényesül. Szerzőt, címet, megjelenési helyet és évet, valamint kötetszámot ad. III. Mindkét könyvtár gyűjtése a XVIII. század második felére, tehát a felvilágosodásnak már Magyarországon is elkezdődött, ül. elterjedt időszakára esik. A könyvek megjelenési ideje is főleg XVIII. századi, különösen a természettudományi műveké. Miután a korszerű, legmodernebb irodalmat keressük, tárgyalásunk is csak e század könyvtermésére terjed ki. Ez alól csak néhány esetben tettünk kivételt, pl. tudománytörténetileg jelentős XVII. századi művek esetében, vagy olyan népszerű szakkönyvek esetében, melyeket még a XVIII. sz.-ban is használtak és újra kiadtak. Elemzésünk csak a külföldi, tehát a Magyarországon kívül megjelent szakirodalomra terjed ki. Az időhatárokkal függ össze a „korszerű irodalom" meghatározásának egy kissé bővebb kifejtése. Ha ugyanis egy adott időszak korszerű irodalmát kívánjuk összefoglalni, kiderül, hogy az első pillanatra egyértelműnek tűnő megfogalmazás több egymásra rétegeződő részt foglal magába. A progresszív irányba dolgozó kísérletező-kutató tudós vagy — XVIII. századról lévén szó — spekulatív természetfilozófus mindig egy lépéssel előbb jár, mint ahol a kor közismert tudományos ismereteinek összessége tart. Továbbá a tudományos közélet elég általánosan ismert vagy elfogadottt tanai is előtte járnak annak a tudományos ismeretanyagnak, amelyet a felnövő új generációnak az iskolák és tanárok átadnak. E három állomás — a kutató tudós, a tudományos közvélemény és a tudomány, mint tananyag — közötti távolság mértéke úgy tűnik, mint ami egyenes arányban áll a fennálló társadalmi rendszer retrográd, ül. kevésbé retrográd voltával, míg haladó társadalmi rendszerben ezek a távolságok összezsugorodni látszanak. Példaként idézhetjük, hogy a heliocentrikus világszemlélet alapjait Kopernikusz már 1543-ban megjelent művében lerakja, de tanait az inkvizíció még 1616-ban, Galilei személyében is keményen elítéli, s Magyarországon például csak 1757-ben engedélyezik az egyházi hatóságok, hogy az iskolákban mint hipotézist tanítsák. Pedig ekkor már Newton főműve is hetven esztendős múltra tekint vissza, s az akkor még ismeretlen königsbergi tanár névtelenül megjelent művében már két éve lefektette a Newton-on is túlmutató evolúciós szemléletű vüágképet.

8 Viszont a XVIII. században, amikor a tudományok, különösen a természettudományok fejlődésében nagyarányú gyorsulás következik be — ami természetesen 189