AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból

nem határozzuk meg helyesen a tudományszak fejlődésének vonalában. Hogy egyegy nyomtatásban megjelent mű kezdeményezést, vagy valamely irányzat befejezését jelentette-e, hogy szerzője önállóan alkotott-e, vagy már meglevő, esetleg az iskolák útján közismertté vált eredményekre támaszkodott: ezt csak a kéziratos anyag vizsgálatával dönthetjük el. Ez az a mozzanat, amely a kézirattárak tudománytörténeti anyagát a nagyobb mennyiségű és színesebb levéltári anyag mellett is értékessé teszi; ilyen jellegű vizsgálatokra ugyanis a levéltári anyag természetszerűleg nem ad módot. 3. Jelentős végül e tudománytörténeti anyag legsablonosabb részét — az akár a tanár, akár a diák által készített tanulmányi célkitűzésű jegyzeteket — tekintve is. A nyomtatott tankönyvanyagot kiegészítve ebből nyerhetünk képet — egyes tudományszakokra vonatkozóan szinte évtizedről évtizedre haladva — az oktatás színvonaláról és irányzatairól; az egyes korszakok oktatási anyagának a tudomány akkori színvonalához való viszonyáról. Az oktatás színvonalából pedig az egyes korszakok természettudományos általános műveltségére következtethetünk; nagyjából ismerve az egyes iskolák hallgatóságának társadalmi összetételét, e jegyzetek alapján meg tudjuk állapítani, hogy egyes társadalmi rétegeknek milyen volt a természettudományos világképe. Ezek mellett az általános szempontok mellett az egyes szakok terén — az anyag természetének megfelelően — más és más tanulságok lennének levonhatók. Az egyik problémakör a tudományok kialakulásával kapcsolatos: hogyan bontakozott ki a kémia az alkímiából; hogyan vált el a csillagászat tudománya az az asztrológiától, az orvostudomány a házi orvoslástól és a félig babonás gyógymódoktól. A legforradalmibb átalakuláson átment tudományszakok, a fizika és a kémia terén, a régi és az új harcának — esetleg igen lassan folyó és csak apróságokban megmutatkozó küzdelmének — lefolyása kísérhető figyelemmel. A fiziológiai, biológiai, földrajzi, meteorológiai kéziratok arról adhatnak képet: hogyan látta a régi korok embere önmagát s környezetét, s látásmódja hogyan változott az évszázadok folyamán. Végül a mezőgazdaság, bányászat, technika és építészet írott emlékei arra adhatnak feleletet: milyen eszközei voltak e régi korok emberének arra, hogy környezetét megváltoztassa, s a természet erőit a maga szolgálatába állítsa. Mindent összevéve: az a kép, amely e kéziratok nyomán tudománytörténetünk egyes mozzanatairól kibontható — ha nem várhatók is talán gyökeres fordulatok, meglepő újdonságok a magyar tudománytörténetírás által a lényeges kérdésekben eddig elfoglalt álláspontokhoz képest — sokrétűbb, gazdagabb és pontosabb lesz, mint amit e források használata nélkül alkothattunk. Jegyzetek 1. A tudománytörténet kérdései. Bp. 1954. -2. Az itt felsorolásra kerülő, összesen mintegy 1350 kézirat egyenkénti áttanulmányozása nem állott módunkban; a kéziratoknak csak kb. egyharmadát vettük kézbe, míg a többinél meg kellett elégednünk a kézirattári címfelvétel néha igen szűkszavú, olykor (a múlt században címmel ellátott, s nem rekatalogizált kéziratoknál) pontatlan adataival. — A magyar tudománytörténet általános kérdéseit illetően tanulmányunk folyamán sok• szór támaszkodtunk — külön hivatkozás nélkül is — M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig. Bp. 1961. c, a fizikával rokon tudományszakokra is kiterjedő, alapvető művére. Az egyes tudományszakok bibliográfiáit és kézikönyveit illetően ld.: 171