AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból

281, 282, 312, 1475, 3469, 3804.)

22 Nem szorul bemutatásra Pesty Frigye» 1864—1866-ban készült Helységnévtára, mely elvben az ország valamennyi községére vonatkozó történeti-földrajzi adatok összessége, s mely ma is a nyelvészeti,, helytörténeti, történeti földrajzi kutatások egyik alapvető forrása (Fol. Lat*. 1114, kiegészítő anyaggyűjtés: Quart. Hung. 2573.). A földrajzi források sorát egy érdekességgel zárhatjuk: Fischer Dániel késmárki születésű neves orvosnak a szepesi Kárpátok kérdésében írt éles hangú vitairatával, melyet 1725-ben Bél Mátyás két évvel előbb megjelent Hungáriáé; antiquae et novae prcdromus-án&k a Kárpátokat illető részletei ellen írt. A munka. Georg Buchholtz ev. lelkésznek a Kárpátokról írott művéhez kiegészítésként íródott; BucKholtz műve nem ismeretes, s a Fischer-féle támadóirat sem látott soha napvilágot (Fol. Lat. 1563.).

23 A földrajzi kéziratokhoz csatlakozva említjük meg azokat a XVIII. század végéről, XIX. század elejéről származó meteorológiai feljegyzéseket, amelyek a, feljegyzők személyes megfigyelésének rögzítései, s részben viszonylag hosszabb» időszakok időjárásának rekonstruálását teszik lehetővé.

24 Fennmaradt egy a meteorológia korai történetére vonatkozó érdekes emlék is: egy 1503. évi, Bécsben,, nyilván tanulmányi céllal íródott Aristcteles-kommentár, a De anima és a De meteoris c. művekhez (Quart. Lat. 672.). Ahogyan a földrajztudomány és a statisztika viszonylatában a fogalmak bizonyos tartalmi változásával találkoztunk, ugyanúgy változások történtek a természettudományok következő csoportjának területén is. A régen természetrajz, név alatt összefoglalt szakok: ásványtan, növénytan, állattan — a modern tudomány fejlődése során szétváltak: az ásványtan levált, mint a földtan keretébe tartozó tudományág, a növény- és állattan — az antropológiával kiegészülve —a biológia tudományát alkotja. Minthogy azonban a vizsgált kéziratok, korszakuknak megfelelően, a természet hármas birodalmának hagyományos felosztását követik; s minthogy a tárgyalás módja általában nem haladja meg a deskripció' színvonalát, ismertetésünkben a régi természetrajzi felosztást követjük, kiegészítve a képet néhány embertani és fiziológiai kézirat bemutatásával. E tudományszakok gyakorlati alkalmazásaként tárgyaljuk a mezőgazdaság és bányászat történetére vonatkozó kéziratokat. Az élő és élettelen természettel foglalkozó kéziratos művek között az első* hely négy kódexet illet meg: Thebaldus püspök Physiologus-ának két kéziratát (a XIII. és a XIV. századból), egy a XIII—

XIV. század fordulójáról származó, Tractatus de naturis animalium c, német provenienciájú kéziratot, (Clmae 27, 63,, 58.), s végül egy magyar vonatkozásút: Galeotto az esztergomi érseknek ajánlott, De homine libri duo c. fiziológiai művét, melyben leírja az emberi szervezetet s annak működését, orvostudományi, fizikai, asztrológiai megjegyzésekkel kiegészítve (Clmae 351.). A továbbiakban a XVIII. századnál, sőt a XVIII. század második felénél korábbi kézirattal nem fogunk találkozni; a természet leírásának tudománya a korai magyarországi tudományos kezdeményezések ellenére iscsak e korszakban válik az iskolázott rétegek számára önálló, a többi tudománytól elhatárolható tárggyal és módszerrel rendelkező tudományszakká. A teljesen emlék nélküli négy évszázadból két kuriozitás-jellegű, s csak részben természetrajzinak tekinthető kéziratról emlékezhetünk meg. Joannes Jesseniusnsik, II. Rudolf császár magyar családból származó, 1621-ben Prágában kivégzett udvari orvosának Novorum problematum centuriae quatuor c. műve az egyik; ez fizikai, fizioló162