AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból

jelenti. így részben helyesebbnek látszott a tudományszakok régebbi, már elavult beosztásához alkalmazkodnunk. Mindennek figyelembevételével anyagunkat a következő csoportosításban tekintjük át: I. A tudományos életre általában vonatkozó kéziratok. II. Matematika, csillagászat. III. 1. Fizika, kémia. 2. E tudományok gyakorlati alkalmazása: technika, építészet. IV. Földrajz, államismeret (statisztika), meteorológia. V. 1. Ásványtan, növénytan, állattan, antropológia. 2. E tudományok gyakorlati alkalmazása: mezőgazdaság, bányászat. VI. Orvostudomány, állatorvoslás, gyógyszerészet.

2 Mielőtt az egyes tudományszakok forrásainak ismertetését megkezdenénk, érdemes egy pillantást vetnünk azokra a kéziratokra, amelyek a tudományos •életre, a tudományos érdeklődés irányára általában vetnek fényt: a história litteraria körébe vágó kéziratokra és a kéziratos könyvtárkatalógusokra. Az első tárgykörben kéziratos írói lexikonokkal — ezek a XVII—

XVIII. században az író fogalmát a lehető legtágabban értelmezik —, tudományos, részben hangsúlyozottan természettudományos társaságokra vonatkozó kéziratanyaggal, és végül a tudományok minden ágát felölelő enciklopédia-kísérletekkel találkozhatunk; közöttük néhány nem magyar vonatkozású, s Jankovich Miklós vagy mások gyűjtői tevékenysége folytán Magyarországra került kötettel.

3 Jóval nagyobb mennyiségben maradtak fenn kéziratos könyvtárkatalógusok: testületek (elsősorban szerzetesrendek), családok (nemesi és főúri családok), és magánosok (tudósok, írók, gyűjtők) könyvtárairól készült jegyzékek; legnagyobbrészt a XVIII. századból és a XIX. század első feléből. E katalógusok véleményünk szerint egyedülállóan értékes források a magyar társadalom könyvolvasó rétegének e korszakokbeli természettudományos műveltségére vonatkozóan — teljes összképet természetesen csak a nyomtatásban is megjelent, s a más kézirattárakban található könyvkatalógusokkal való együttes feldolgozásuk nyújthatna. Az egyházi könyvtárak katalógusai közül említést érdemelnek a kassai jezsuita kollégium könyvtárának katalógusa 1660-ból (Fol. Lat. 23.), az eperjesi és szécsényi ferencesek XVIII. századi (Fol. Lat. 4135, 4136.), a zirci ciszterciták és a szegedi piaristák XIX. századi katalógusai (Fol. Lat. 4234—4236, 4259—4260, •4579., ill. Fol. Lat. 4137, 4464.). A főúri könyvtárak közül az Illésházy-körLjYtár (Fol. Lat. 26—31. és Fol. Germ. 1.), a Széchényi-féle, nem magyar anyagot tartalmazó, s 1819-ben a Széchényi Könyvtárnak adományozott soproni könyvtár (Fol. Lat. 51.), a Nádasdy-könjYtkv (Fol. Lat. 4041—4042.), katalógusai s az Esterházy Pál volt könyveiről készített XVII. századi katalógus (Fol. Hung. 2149. másolat) a jelentősebbek. A tudóskönyvtárak közül Fejér György, Wagner Károly, Dohai Székely Sámuel, Wietorisz Jonathan, Kollár Ádám, Horvát István könyveiről készült jegyzékek érdemelnek említést (a felsorolás sorrendjében: Fol. Lat. 4237, Fol. Lat. 6, Fol. Lat. 3. és 5, Quart. Lat. 5, Quart. Lat. 3279, Fol. Hung. 1806, 1893.); az írók könyvtárai közül Kazinczy, Verseghy könyveinek jegyzékei (Oct. Lat. 2, Oct. Lat. 932.); itt található végül Kossuth köny vtárának egy 1864ben saját kezűleg készített, s egy halála után felvett jegyzéke (Oct. Hung. 1064, Fol. Hung. 1939.). De az említett szempontból való vizsgálatra talán még alkalmasabbak a nem közismert személyek, csak kis körben működő testületek 157