AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból

A magyar tudománytörténet forrásaiból <A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK, TECHNIKA ÉS AZ ORVOSTUDOMÁNY TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ KÉZIRATOS FORRÁSOK AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR KÉZIRATTÁRÁBAN) V. W IN DISGH ÉVA Kézirattárak mindig könyvtárak függvényeként létesültek; tartalmi profiljuk általában a könyvtár profiljához igazodik. Az OSZK hungarica-könyvtár, — kézirattára is a magyar vonatkozású kéziratanyagot gyűjti. Míg azonban a nyomtatott anyagnál a teljességre tarekvés legalább óhajnak reális, a magyar vonatkozású kéziratok — a történeti fejlődésnek s a kéziratgyűjtést szabályozó újabban kialakított elveknek eredményeképpen —- megoszlanak a nagykönyvtárak kézirattárai, s kisebb fővárosi és vidéki kéziratgyűjtemények között; a magyarországi kéziratos anyagról tehát egyetlen könyvtár nem adhat olyan teljes képet, mint a magyarországi könyvanyagról az OSZK állománya. Ismertetésünk így a magyarországi kéziratállománynak csak egy, mindent beszámítva nem is túl nagy szektorát ölelheti fel. Ha azt vizsgáljuk, hogy tartalmilag a hungarica-jellegen belül milyen kéziratanyag került előtérbe az OSZK Kézirattárában, az irodalom és a társadalomtudományok területével találkozunk; a természettudományok, főleg 1850-től, szegényesebben vannak képviselve. Ez megfelel annak a spontán fejlődésnek, amelynek folyamán az Országos Széchényi Könyvtár (nyomtatott állománya tekintetében is), éppen, mert a természettudományok magas szinten kizárólag magyar forrásművek alapján nem művelhetőek: állománya hungarica-voltánál fogva elsősorban az irodalomtörténeti és történeti kutatások támogatója lett; s így a modernebb természettudományos kéziratanyag is más gyűjtemények köré koncentrálódott. (Vizsgálatunk időbeli határvonalát ezért a XIX. század közepében jelöljük meg.) Ami a Kézirattár által őrzött anyag formai kérdéseit illeti: a Kézirattár őriz középkori anyagot: kódexeket, újabbkori kötetes anyagot, levelezéseket, vegyes tartalmú kisebb kéziratokat — ún. analektákat — és teljes egészükben a gyűjteményben elhelyezett tudományos vagy irodalmi hagyatékokat. Minthogy e három utóbbi csoport viszonylag újabbkori rendezés alapján jött létre, s ennek megfelelően általában modernebb anyagot tartalmaz — amikor természettudományos kéziratok már csak elvétve kerültek ide —, szempontúkból elégséges a kódexek és a kéziratkötetek áttekintése. E kötetek egy része irodalmi, tudományos, politikai és bármely tárgyú művek eredeti kéziratait vagy másolatait tartalmazza, másik része tanulmányi céllal készült jegyzet, akták, s más, kisebb-nagyobb irományok gyűjteménye vagy másolatgyűjteménye. Joggal kereshetjük tehát elsősorban ezek között a kéziratok között tudománytörténeti fonásainkat. 155