AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Soltész Zoltánné: Az Országos Széchényi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteménye
igénylő munkájába. 20 Éveken keresztül számos kísérletet tett az első magyarországi nyomtatvány, az 1473-ban Budán megjelent Chronica Hungarorum megvásárlására. 1796-ban felhatalmazta Kovachich Márton Györgyöt, hogy bármi áron szerezze meg számára a Budai Króniká-t. 21 Kovachich a hazai tudományok művelését elősegítő hungarica-könyvtár kialakításának lelkes szorgalmazója s Széchényi Ferencnek gyűjteménye fejlesztésében egyik legkiválóbb támasza volt. A Budai Krónika megvétele ügyében Jankovich Miklóssal folytatott tárgyalásokat, Jankovich azonban csak egész gyűjteményével együtt lett volna hajlandó megválni a magyar szempontból valóban kivételesen értékes ősnyomtatványtól. 22 Később Széchényi megbízásából Báthory Gábor kutatott Debrecenben, a Kollegium könyvtárában a Budai Krónika után, ott azonban nem volt példány belőle. 25 Széchényi magánkönyvtárosa, Tibolth Mihály, a müncheni udvari könyvtár első titkárát kereste fel ugyanebben az ügyben. Jakob Kott válaszában közölte, hogy a Chronica Hungarorum a 300 000 kötetet számláló müncheni könyvtárban sincs meg. Már ő is többekkel levelezett a Chronica megszerzése ügyében, s ha előkerülne példány belőle, úgy a müncheni könyvtár 1000 aranyat is szívesen adna érte. 24 Széchényi megbízottainak kísérletei mellett Miller Jakab Ferdinánd, a Széchényi Könyvtár első őre is lépéseket tett a mű megszerzése érdekében. 1803. december 20-án, majd 1804. január 20-án felhívást tett közzé a Zeitschrift von und für Ungern ban a Budai Krónika megvétele tárgyában. 25 Ugyanő a nádort is felkérte, hogy csehországi útja alkalmával folytasson tárgyalásokat a prágai könyvtárral a birtokukban levő példány eladására, vagy átengedésére. 26 Fáradozásai azonban nem jártak eredménnyel. A könyvtár kezdeti szerény ősnyomtatvány-gyűjteménye az első évtizedektől kezdve folyamatosan gyarapodott. Jó néhány értékes kötet József nádor közbenjárása révén, vagy éppen személyes adományaként került a könyvtárba. A nádor annyira fontosnak tartotta a Nemzeti Múzeum sorsát, hogy szinte az egész intézmény gyakorlati vezetését, köztük jelentősebb vételeinek elbírálását fenntartotta magának. 27 Az ősnyomtatványok gyarapítása szempontjából legjelentősebb hivatali ténykedése az 1812. évhez fűződik. Ez évben Horvát István, a fiatal történész, az országgyűlés idején Pozsonyban tartózkodott, s az ottani káptalan könyvtárában kutatva felhívta a figyelmet a legrégibb magyar nyelvemléket tartalmazó Praí/-kódexre. 28 A hír hallatára József nádor megbízta Horvát Istvánt, hogy írja össze a káptalani könyvtárban található egyéb értékesebb köteteket. Horvát 1812. március 24-én kelt jelentésében tett eleget a megbízásnak. Jelentése alapján a nádor előbb június 30-án, majd szeptember 17-én kéréssel fordult a pozsonyi káptalanhoz, hogy az a Nemzeti Múzeum gyarapítása céljából engedje át a, jegyzékbe foglalt műveket a Széchényi Könyvtárnak. A káptalan október 21-én hozzájárult a kéréshez, de az akció lebonyolításával megbízott Horvát István csak 1813 januárjában vette át a könyvtárnak átengedett anyagot. 2 * A pozsonyi káptalan adománya kéziratok és értékes nyomtatványok között 14 ősnyomtatványt foglalt magában: köztük a Thuróczy-krónika, augsburgi kiadásának egyik példányát, az esztergomi misekönyv több XV. századi kiadását, az1499-ben Velencében megjelent pécsi misekönyvet, Laskai Ozsvát Biga salutisának 1498. évi hagenaui kiadását, Temesvári Pelbárt két munkáját, valamint Jacobus de Voragine Legenda aweá-jának 1488. évi ulmi kiadását. 30 A pozsonyi káptalan által átengedett ősnyomtatványok közül ritkaságánál fogva érdemel kiemelést az 1496-ban a nürnbergi $íwcfts-nyomdában megjelent Ordinarius111
