AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

I. A könyvtár életéből - Farkas László-Havassy Pál-Tombor Tibor: A nemzeti könyvtár új épülete a Budavári Palotában

sított meg a tervezés a nagy olvasói tér felett a VIII. szinthez kapcsolódó tetőtérben egyszemélyes kutatófülkék kiképzésével tudományos kutatók számára. A jó funkcionális kapcsolatok biztosítását szolgálja a különgyűjtemények elhelyezése is. A VI., úgynevezett különgyűjteményi épületszinten elhelyezett gyűjtemények (Kézirattár, Régi és Ritka Nyomtatványok Tára, Zeneműtár, Színháztörténeti Tár és Térképtár) olvasótermeinek és feldolgozó helyiségeinek közvetlen vízszintes összeköttetésük lesz a megfelelő különgyűjteményi raktárrészekkel, az V. szintre tervezett Kisnyomtatványtár olvasóterme pedig közvetlen vertikális kapcsolatban lesz — lift és belső lépcső útján — az alatta lévő feldolgozóhelyíségekkel és raktárakkal. A szolgálati helyiségek a III. és IV. szinten egy tömbben, egymással vertikális és horizontális összeköttetésben helyezkednek el. Ez az elrendezés is bizonyos flexibilitást biztosít. A szolgálati helyiségek kialakításánál a tervezés több, erre alkalmas helyen a korszerű munkaszervezési elveknek megfelelő ún. bűrórendszerű megoldást alkalmazott. A vizuális — szekrényes, illetőleg polcos, — elválasztásokkal azonban az ilyen nagyméretű és sok dolgozó elhelyezésére szolgáló büró helyiségben is biztosítva van az elmélyülő munka feltétele. A teher- és postaforgalom a III. szinten, a Csikós-udvar felől nyíló kapun át bonyolódik le. Innen indulnak a szolgálati lépcsők és felvonók is. Az épület középső részén a VIII. szinten kétszintes térben lesz a kb. 250 fő befogadóképességű előadóterem, amely a könyvtár saját igényeinek kielégítése mellett egyéb kulturális célokat is szolgálni fog. Ezen a szinten lesznek az úgynevezett pihenő helyiségek: könyvklub, kiállítási galériák, büfé, dohányzó, társalgó stb. Ezek létesítése igen hasznos, mert a pihenés elősegíti az olvasótermekben az elmélyülő, komoly munkát. A könyvtár külső stilusadottsága kötött. Az épület mind homlokzati, mind alaprajzi kiképzésében a századvégi építkezésekre jellemző eklektikus barokk. Ez az adottság a külső homlokzatot illetően megmarad. Az épület belső építészeti megfogalmazása és berendezése azonban teljes mértékben a korszerű könyvtár igényeinek megfelelően történik. Sokan megfogalmazták már, hogy milyen legyen a jól funkcionáló, új elvek szerint épülő modern könyvtárépület, amely határozottan különbözik a régiektől. Az elmélet és az eddig szerzett tapasztalatok alapján elindulva alakítja ki a tervezés új könyvtárunk belső megfogalmazását. A célszerűséget szolgáló fa-, fém-, és üvegszerkezetek, tágasság és világosság, a belső berendezések, bútorok fellazított elhelyezése, a derűs színek, a barátságos légkör mind lényegesek és hasznosak, mert az így létrehozott bensőséges hangulat otthonossá teszi a könyvtárt, növeli látogatottságát, ami pedig a tudomány és a műveltség szélesebbkörű terjesztését szolgálja. A modern technológia és a korszerű anyagok felhasználása hatékonyabbá teszi a könyvtári szolgáltatásokat s a könyvtár mintegy szimbólumává lesz a társadalmi előrehaladásnak. A könyvtárak tervezésében megvalósuló új gondolatok helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az olvasók számának hatalmas megnövekedése ezekben az új könyvtárépületekben. Az épület főbejárati előcsarnoka (V. szint) és a különgyűjtemények (VI. szint) szintje közötti háromkarú díszlépcső, — mint az épület stílusára jellemző belső térképző elem, — megmarad, de korszerű formában. Értékét és érdekességét emeli még Fadrusz János két carrarai márványból készült Atlasz szobra, amelyek az átépítés keretén belül statikus szerepet is kapnak. A bejárati tér, a díszlépcső és 85