AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kovács Zoltán: A hazai szláv nyelvű lexikográfia (1945-től napjainkig)

menyeknek nem felelnek meg, még ha a maguk idejében bizonyos hasznukat lehetett is v^nni.

7 A szláv nyelvű lexikográfiában 1951-ben jelentős változás és fejlődés következett be. Ekkor jelent meg Hadrovics—Gálái: Orosz—magyar szótára, mely az akkori, megnövekedett igényeket is kielégíti, s a korszerű szovjet lexikográfia gazdag tapasztalatainak felhasználásával készült. A következő évben, 1952-ben jelent meg Hadrovics—Gálái: Magyar—orosz szótára. Ez a szótár gyorsan, lényegében visszafordításos módszerrel készült, s gyengébb is orosz—magyar párjánál. Mindkét szótár úttörő jellegű, s hibáik is ennek számlájára írandók. E két szótár megjelenése fontos kulturális eseménynek számított, s a magyar lexikográfia méltán büszke rájuk. (Azóta az orosz—magyar nagyszótár második, bővített és átdolgozott kiadása is megjelent, míg a magyar—orosz nagyszótár második kiadásának előszerkesztésén és szerkesztésén most dolgoznak.) A két szótár alapján, illetve velük párhuzamosan számos orosz—magyar és magyar—orosz szakszótár is készült.

8 A kisterjedelmű orosz—magyar frazeológiai szótár elég sokáig váratott magára.

9 Az egy- és kétnyelvű szótárak szerkesztése és kiadása terén jelentős eredményeket mutathatunk fel 1951 óta. Nem mondható el ez a többnyelvű szótárak esetében. E téren csupán a kezdet kezdetén vagyunk. A két- és többnyelvű szótárak kiadásának napjainkban különös jelentősége van, mivel ez is elősegíti a különböző nyelvű népek kölcsönös megismerését, valamint tudományos és kulturális kapcsolataik gyümölcsözőbb fejlődését. Az emelkedő kulturális színvonal megköveteli azt is, hogy a szakemberek, tanárok, fordítók, tanulók, egyetemi hallgatók és a nyelvtanulás iránt érdeklődők megtalálják, megkapják a megfelelő színvonalú szótárakat. A szótár is társadalmi szükségletet, igényeket elégít ki. A szótártudománynak (lexikográfiának) számos olyan kérdése is van, amely a nyelvi sajátosságok ellenére is közös, s azonos formában merül fel mindenütt. Ez is indokolhatná egy nemzetközi vagy hazai szótártani folyóirat vagy gyűjteményes kötet rendszeres vagy időközönkénti kiadását. A lexikográfia valóban tudományos rangot akkor fog elérni, amikor a határos rokontudományok eredményeit a maga sajátos céljai érdekében egységbe fogja tudni olvasztani. Az egyes szótárak részletes módszertani elemzésére (a szótározott nyelvi anyagnak, a szókészlet terjedelmének, jellegének, a szerkesztési elveknek, a szótárak szótári és egyéb forrásainak feltárására, illetve bemutatására, a szótárak fogadtatására, gyakorlati használhatóságára, az egyes szótárak újabb kiadásai tartalmi és formai változásainak bemutatására) nem érezzük hivatottnak magunkat, s azt e cikk szerény keretei sem tennék lehetővé. Az 1945, de különösen az 1951 után végzett s napjainkban is tartó és tökéletesedő nagyszabású munka ellenére sem beszélhetünk egységes, az összes szótárra érvényes szótárszerkesztési elvekről, a hazai lexikográfiái elmélet és gyakorlat kérdéseinek kidolgozatlansága miatt, valamint a főszerkesztők és szerkesztők különböző elképzelései, felfogása, az egyes nyelvek sajátossága miatt sem.

10 A szótárak előszavában vagy a szótárhasználati tudnivalókban találunk bizonyos eligazítást az előbb elmondottakra vonatkozóan, azonban megoldásra váró probléma bőven van. Ezek: a szókészlet szótári feldolgozásának, az egyes szláv nyelvek szótárai szerkesztésének a kérdései, a szótárak szerkesztése közben alkalmazott módszerek, a kétnyelvű szótárak 372