AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Dán Róbert: A magyarországi hebraica bibliográfiái

vánt megoldani: nyomdahely bibliográfia volt. Baloghy István

1 munkája, amely az. Egyetemi Nyomda Budára költözésének századik évfordulójáig öleli fel az ott nyomott kiadványokat, mint a nyomda kiadványainak egy részét tárgyalja a hebraicát is. A budai Egyetemi Nyomda az első hazai műhely, amely rendszeresen állított elő héber betűs műveket.

2 Ez irányú működése 1814-ben indult meg és még 1875-ben is jelent meg héber betűs kiadvány, melynek impresszumában az. Ofner Universitäts Buchdruckerei szerepel nyomdaként. Baloghy évek szerint rendszerezi anyagát, az éveken belül betűrendben és a címet átírásban is közli. Leírása pontos, viszont használhatóságát nagy mértékben csökkenti, hogy viszonylag kevés tételt tartalmaz: az eddig ismert tételszámnak mintegy fe]ét. A budai Egyetemi Nyomda hebraica anyagával foglalkozik még Bettelheim Samu összeállítása is.

3 A géppel írt és csak sokszorosításban megjelent munka latin betűkre átírva adja a címírásokat és a nyomtatás évét. Mivel más adatot nem tár fel, nem is tekinthető bibliográfiának, csupán könyvjegyzéknek, amely a könyvtárosnak vagy a kutatónak csak korlátozott tájékoztatást nyújt. Ugyanezek a vonások jellemzik Bettelheim másik munkáját is amely a pozsonyi hebraica jegyzéke.

4 Meg kell jegyezni azonban hogy mindkét munka fent említett hiányosságai ellenére figyelemre méltó. Tételszámaiban megközelíti mai ismereteinket. A pozsonyi anyag, amely nyomtatásban is megjelent,

5 lényegesen felülmúlja a jeruzsálemi Héber Egyetem bibliográfiai folyóiratának idevonatkozó anyagát. Az Egyetemi Nyomda hebraica bibliográfiájával foglalkozott még B. Wachstem a Soncino Blätter hasábjain.

6 Héber betűs címleírásai bő annotációt tartalmaznak, de tételszáma igen csekély. Kiegészítette Krausz Sámuel.

7 A fent említett bibliográfiák felhasználásával, több könyvtár katalógusának bedolgozásával a legnagyobb tételszámú anyagot e sorok írója állította össze.

8 A tételek latinbetűs címleírást és magyar nyelvű tartalmi ismertetést foglalnak magukba. A magyarországi hebraica bibliográfiájának egy másik jelentős részlet-feladatát a jeruzsálemi Héber Egyetem bibliográfiai folyóirata a Kirjáth Sepher oldotta meg amikor eddig öt folytatásban közzétette a „Héber nyomda Magyarországon" majd a „Héber nyomda Erdélyben" c. cikk-sorozatát.

9 A sorozat munkatársai N. Ben-Menáchem, P. J. Kohn és Ch. Liehermann. A szerzők öt magyarországi város: Ungvár,

10 Munkács,

11 Paks

12 Pozsony

13 és Felsővisó

14 megközelítően teljes hebraica bibliográfiáját közlik. Az erdélyi nyomdával foglalkozó sorozat eddig a színérváraljai,

15 szatmári

16 és a kolozsvári

17 nyomtatványokat ismerteti. E bibliográfiák a nyomdászattörténetnél használt formát követik. Időrendben ezen belül a héber betűrend sorában, nem szerzős betűrendben, hanem címszerint tárják fel anyagukat. A kiegészítésekkel együtt a fent említett városok bibliográfiája csaknem teljesnek tekinthető. A szerzők az egyes fejezetek bevezetéséül a tárgyalt helység nyomdatörténetét közlik. E rövid tanulmányok értékes adatokat tartalmaznak nyomdatörténetünk e csak nem feltáratlan területéről. Az egyes cikkeket szerző és címmutató egészíti ki. A fentiekben említett egyik jeles magyarszületésű izraeli bibliográfus N. Ben-Menáchem önálló kötetében, amely a Magyarországi héber irodalomból

16 címet viseli, külön fejezetet szentel a máramarosszigeti héber nyomdák bibliográfiáinak. A terjedelmes annotációval ellátott tételek a Kirjáth Sepher már említett rendszerében követik egymást. A munka irodalom és tudománytörténeti szempontból egyaránt forrásmunkának számít, mert a szigeti nyomdában nyom366