AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Üldözött irodalom (Kitiltott, elkobzott, inkriminált prózai írások a Horthy-korszakban)

írói munka, mely a klasszikus szatírákat követve éles iróniával támadja a kapitalista rendszert. Ezzel egyidőben tiltják ki az országból Fehér Ferenc Éljen a háború! című Pozsonyban 1932-ben, a Munkásakadémia kiadásában megjelent regényét. Egyszerű, őszinte hangon írt háborús élményregény, melyet az író személyes tapasztalata tesz közvetlenné, s melynek konklúziója: a háborút a belehajszolt millió és millió egyszerű katona változtassa át polgárháborúvá, a puskát tegyék át egyik vállukról a másikra, a kivívott békét pedig őrizze meg az emberiség. A regény befejezése a Budapesten kitört forradalom lelkes igenlése. A következő években szüntelenül szaporodik az elkobzások, írói perek száma. Néhányra szeretnénk felhívni a figyelmet az 1933-as esztendőből. Kezdjük a Két akasztófa, Párizsban, 1932-ben megjelent 32 lapos füzettel, melynek terjedelme kicsi, de jelentősége annál nagyobb. Érthető, hogy a magyar hatóságok ebben az időben különösen felfigyeltek minden munkásmozgalmi kiadványra. A két akasztófa — Sallai és Fürst halálát jelentette, de egyben azt is, hogy a munkásmozgalom számára élő szimbólumként hatnak majd évtizedek múltán is. A kis füzet a két kommunista mártír életrajzát tartalmazza. Borítólapja: újságkivágatokból készült montázs, rajta piros betűkkel ugrik ki a cím. A szöveg idézettel kezdődik, Sallai Imre utolsó szavaival: „A győztes proletárforradalom meg fogja bosszulni halálunkat." A könyvecskének a Párttörténeti Intézetben őrzött értékes példánya le van plombálva, felül a közepén kapocs. Ebben az évben szinte kivétel nélkül politikai kiadványokról van szó. Ilyen például a Harc spiclikkel, rendőrkémekkel, provokátorokkal, a KMP kiadásában, Kun Béla előszavával megjelent mozgalmi brosúra. Supka Géza: A nagy dráma című Miskolcon, 1924-ben megjelent nagyobblélegzetű munkájának betiltására is ekkor kerül sor. A szerző a Károlyi-kormány idején rendkívüli követ volt Prágában s könyve elég komoly bírálatot tartalmaz a fennálló rendszerről, részletesen foglalkozik a sajtószabadság, a cenzúra kérdéseivel is. Lebegyev APyreneusok lángokban című, Moszkvában megjelent ismeretterjesztő könyvecskéjét is ekkor foglalják le a postán. Nem csoda. Spanyolország múltját röviden elemezve leleplezi a több éves fasiszta diktatúrát, s arra a következtetésre jut, hogy a jövő Szovjet-Spanyolországé. Ugyancsak Moszkvában jelent meg a postai szállításból kitiltott Dietrich: Háború Kínában, intervenció, világháború című könyve, melyben a politikai helyzetet a szerző részletesen ismerteti, dokumentálja a Szovjetunió békepolitikáját, s felhívást intéz a világ népeihez a háború megakadályozására, a forradalmi osztályharchoz való csatlakozásra. A cenzurális esetek szempontjából nem kevésbé érdekes az 1934-es esztendő sem. Budapest, Pozsony, Bécs, Torontó, Moszkva szerepel a betiltott, illetve a postai szállításból kizárt kiadványok megjelenési helyei között. Ezek túlnyomó része is inkább politikai természetű. Ilyenek: Eézner József: Marxizmus, Budapest 1934, Nagy Pál: Bevezetés a marxista közgazdaságtanba. Bratislava, az Út kiadása, Az ellenforradalom tíz esztendeje. 1919—1929. Bécs, Világosság. Szociáldemokrata Emigránsok kiadásában jelent meg, Éles Mihály: Magyarország végnapjai, Bécs 1933. A forradalmi kivezető útért, az imperialista háború ellen, Moszkva 1931, az Internacionalisták Bajtársi Szövetsége kiadásában — a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottsága XI. ülésének határozatait tartalmazza—, Alexandra Kollontaj A család és kommunizmus, Toronto, a Kanadai Ma349