AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kókay György: Nemzeti könyvtárunk megalapításának visszhangja a korabeli magyar sajtóban. (A könyvtáralapítás 160. évfordulójára.)

Ezúttal a Magyar Hírmondó közölte legkésőbben a hírt: több mint egy héttel később, mint a budai újság. Ez azt is jelenti, — miként ezt a két lap tudósításainak egybevetése is bizonyítja — hogy most fordítva történt, mint a könyvtáralapításról beszámoló híreknél: ezúttal úgy látszik a Magyar Hírmondó cikke vezethető vissza a német lap közleményére, ha annak nem is szószerinti átvétele: „Budáról, Eebr. 5-dikén. Már közelget az idő, hogy az Ország közepében a tudományok tárháza felnyittassék. Ma esküdtek fel a Nemzeti Bibliothecának jövendőbeli Gondviselői, a Nádor Ispány ő Királyi Hertzegsége Kantzelláriájának Directora Mélt. Boros Lajos 0 Nagyság clj CS 9JZ Ország Archívumának Tisztjei jelenlétében." A Magyar Hírmondó is bemutatja olvasóinak Millert és Petravichot: ,,A Fő Gondviselő (Custos) Tekintetes Miller Ferdinánd Ur, aki Budán Nemes vérből származván, már korán a tudományok szeretetét nyilván kimutatta; utóbb Nagy Váradon az Akadémiában, a Históriának és Statisztikának tanításait több esztendőkig ditséretesen folytatta. Hosszas fáradozásai, s tudós munkái által pedig magának nagy hírt szerezvén, ugyan ott Királyi Könyvvizsgáló hivatalt, és több N. Vármegyékben Törvényes Tábla Bíróságot viselt. — Ennek segédje (Cancellista) Nemes Petrovits Ignátz Ur, kit buzgó hazafiúságán, s tudományokbeli ismeretein kívül az is igen ajánl, hogy azon ajándék Bibliotecát közelebbről ismeri. — Ezekre az Érdemes Hazafiakra méltóztatott 0 Excellentziája Gróf Szétsényi Ferentz, hazafiúi áldozatjának gondviselését legelőször bízni. Melly választás, valamint ezeknek nagy ditsőgégekre válik, úgy szinte újabb bizonysága, hogy említett Fő Méltóságú Gróf, amit böltsen kezdett, állandó figyelmetességgel tudja végtzéljára igazgatni." Megemlékezett még erről az eskütételről a Zeitschrift von und für Ungern 1803. III. kötetének első füzete is.

13 Az eddigiekből is kitűnik, hogy lapjaink a könyvtár szempontjából jelentős eseményekkel foglalkoztak elsősorban. Hírt adtak az alapítás és az ajándékozás tényéről, Miller és Petravich kinevezéséről, majd eskütételükről. Érdekes, hogy e sor nem folytatódik azzal, amit várnánk: a könyvtár 1803 dec. 10-i ünnepélyes megnyitásáról nem számoltak be; de mégis számos közlemény és cikk foglalkozott továbbra is a nemzeti könyvtárral. E cikkek főleg arról adtak hírt, hogy kik követték Széchényi példáját, és kik gyarapították saját munkáik felajánlása révén a nemzeti könyvtárat. Láttuk már a nemzeti könyvtár alapításáról elsőként beszámoló közleményben, a Magyar Hírmondó 1802 augusztus 31-i számában közölt pesti tudósítás végén azt a felhívást, amely a magyar társadalomtól Széchényi gyűjteményének a kiegészítését kérte. E felhívás eredményességéhez hozzájárulhatott, hogy az a kor legolvasottabb magyar lapjában jelent meg. Ami az eredményességét illeti: bizonyítékul szolgálhatnak azok az újságcikkek, amelyek az ország minden részéből, a legkülönbözőbb rétegekből származó, és a nemzeti könyvtárnak eljuttatott könyvadományokról adtak hírt. Ismeretes, hogy Széchényi maga szorgalmazta azt, hogy az adományozók neve belekerüljön a lapokba, hogy ezzel másoknak is ösztönzést adjon a könyvtár teljesebbé tételére.

14 Es ahogy a könyvtár megalapítása hírének elterjedésében — miként Csokonainál láttuk — nem kis szerepe volt az időszaki sajtónak, ugyanúgy a könyvtár kiegészítésére törekvő 276